„De ez alkalom lesz nektek a tanúságtételre. (13.)
Nézőpont nélkül nincs látvány. Ez a perspektívizmus egyik fontos alaptétele. Persze kérdés, hogy egy dolog különböző nézőpontból vizsgált látványa milyen viszonyban van az összes többi látvánnyal és magával a dologgal. Csavarjunk rajta még egyet és gondolkodjunk el azon, hogy létezhet-e olyan nézőpont, amikor a látvány pontosan megegyezik magával a teljes dologgal?! A filozófiai gondolkodás szerint ez lenne az örökkévalóság nézőpontja, ami ugye csak elvi síkon létezhet, a keresztyén kivétel pedig csak erősíti ezt a szabályt. Mert ugye mi tudjuk, vagy legalábbis is sejtenünk kell, hogy a saját életünk látványa, vagy a világ történéseinek a látványa, a krisztusi perspektívából nézve egészen más, mint a mi nézőpontunkból. Egy nehéz élethelyzet, embert próbáló feladat, talán csak a túlélésre játszunk, és Krisztus azt mondja, ez egy pompás alkalom arra, hogy kiderüljön, mennyi közötök van hozzám! Kórház, betegség, elzártság, karantén, félelem mindattól, ami utolérhet minket és Jézus Krisztus jelzi: Íme egy másik alkalom nektek a tanúságtételre. Még messze van ennek a mostani helyzetnek a vége, még nem tudjuk mi vár ránk, nem is igazán tudjuk, hogyan és honnan is szemléljük a velünk történő és a minket körbe vevő dolgokat. Nézzünk előre és kiáltsunk végítélet közeli állapotot, nézzünk vissza és lássuk meg, hogy minden történelmi korszaknak meg van a maga nyomorúsága és vesztesége? Talán az a legjobb, ha élünk a Krisztus által felkínált lehetőséggel, és mi is az örökkévalóság nézőpontján keresztül látjuk a valóságot. Mindegy mi jön, mindegy mi ér, nekünk az mindenképpen alkalom lesz a tanúságtételre, amikor elmondhatjuk és megélhetjük, hogy mit jelent Krisztushoz tartozónak lenni!
