„Ekkor az így szólt hozzá: A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy én könyörtelen ember vagyok, hogy behajtom azt is, amit nem fektettem be, és hogy learatom azt is, amit nem vetettem el? (22.)
Mostanában megszaporodtak a Szent Földre szervezett társas utazások, legalábbis a vírushelyzet előtt több ismerős is megosztotta, hogy ilyen vagy olyan csoport nekiindul Izraelnek. Vadregényes tájak, szent lábnyomok, biztos jó hangulata lehet egy ilyen útnak. Persze megvannak a maga veszélyei is. Egy férfi oda vitte el a feleségét a 50. házassági évfordulójukra, aki sajnálatos módon Jeruzsálemben álmában elhunyt. A helyszínre érkező temetkezési vállalkozó viszonylag olcsón ajánlott nagyon profi szolgáltatást, de a férfi ragaszkodott ahhoz, hogy haza vigye a feleségét és ott temesse el. A vállalkozó csak erősködött, hogy olcsó, szép, míg a hirtelen megözvegyült öregúr is erősködött, hogy csak haza viszi a mamát. – Tudja – magyarázkodott a temetkezési vállalkozónak – hallottam ám, hogy kétezer éve eltemettek itt egy fiatalembert, aztán meg három nap múlva feltámadt. Ne haragudjon, de én nem kockáztathatok!!! Csak vicc, nyugi. Mármint a feleséges része. A kockáztatni nem tudás azonban véresen komoly. Jézus Krisztus, akkor amikor az egyik legfontosabb kritikát megfogalmazza a mennybe nem kerülők, a jutalmat nem kapók felé, akkor a kockáztatni nem tudást emeli ki egyértelműen. Aki tízet kap, és kockáztat, és befekteti és megdolgozik vele, az a jó és hű szolga. Aki rettegve és félve elrejti, nem dolgozik vele, nem fekteti be, nem kockáztat, az pedig a gonosz szolga. Aki kockáztat az ismeri és szereti a Gazdát, aki nem, az igazság szerint magasról tesz arra, hogy mit akar Ő. Pedig mindenkire ugyanazt a feladatot bízta, csak a leosztott összegek változnak. Nem az a kérdés, hogy mennyit kaptál, az sem kérdés, hogy mennyi lesz belőle, még az is belefér, hogy buksz. De, amit kaptál, azt használnod kell. Ez minden tanítványi élet dilemmája: Kockáztatni a Gazda érdekében, vagy a saját érdekünkben nem tenni semmit…
