„Azok pedig ezt kérdezték tőle: Hol, Uram? Ő pedig így felelt: Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk is.” (37.)
Előre is elnézést kérek az anyósomtól, természetesen ő a kivétel, de a Jézusnak feltett kérdés és válasz bennem rögtön ezt rövidke anyósviccet hívta elő. „Mi a különbség az anyós és a dögkeselyű között? A dögkeselyű megvárja míg meghalsz.” 🙂 🙂 🙂 Jézus arról beszél az övéinek, hogy a közöttük lévő mennyek országát egyszer majd felváltja Istennek a végső királysága, ami azzal veszi kezdetét, hogy Jézus visszajön „ítélni élőket és holtakat”. Elég részletes a leírás, a tanítványok hallgatják és egyszer csak az egyikőjük fejében kicsicsirkázik a gondolat, hogy hol is lesz ez az egész pontosan. Mert mi emberek így lokálisan gondolkodunk, mindennek kell, hogy legyen helye. Mivel ötletük sincs, ezért kérik Jézust, hogy lokalizálja legyen szíves az ítélet elstartolásának lehetséges színtereit. Jézus válasza kedves és egyszerű: Ahol a hulla, ott vannak a dögevők. Vagyis, megfordítva, amikor látod körözni a dögkeselyűket a távolban, akkor nagyjából sejtheted, hogy lesz ott egy tetem is. Ahol nincsen ott az életet adó Krisztus közössége, ahol nincsen köztetek a mennyeknek országa, ott lelki értelemben halál van, s ahol halál van, ott lesznek a dögevők is. Fontos ezt a szívünkbe vésni, mert ez mindannyiunkra egyforma terhet és felelősséget ró. Jézus visszajön. Ítéletet tart. Lesznek, akik mennek vele, s lesznek, akik nem vele mennek. Ettől a pillanattól nem tartani és rettegni kell, de félelemmel kell munkálni az üdvösségünk, megélni itt és most a köztünk lévő mennyek országát. Mert ahol élet van és élők vannak, ott nincsenek dögkeselyűk…
