„Az apostolok így szóltak az Úrhoz: Növeld a hitünket! (5.)
Annyi hihetetlen és csodálatos dolog van ezen a világon, aminek a létrejötte felett csodálkozhatunk. Lassan itt a tavasz, s van, aki így csodálkozik rá a természet szépségére, így nézi az előbúvó virág hajtásait, vagy a pattanó rügyeket. Van, aki az emberi elme kreativitására csodálkozik rá, hol tart a technika, hol tart a tudomány, mennyi mindenre képesek vagyunk, amire korábban nem. Engem mindig a pici gyermek formálódása és növekedése ejt ámulatba, na és az a csoda, ami minden nőben ott rejlik. Hihetetlen, hogy az ember képes alkotni, létrehozni, teremteni, növeszteni, akár csak a természet. De ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az ember és a teremtett világ teremtő és létrehozó ereje a valamiből valamit létrehozás kreativitásában merül ki. A magból növény lesz, a sejtekből új élet, az ötletből valóság, de az ember képtelen túllépni a valamiből valamit alkotási szintjén. Nem tudunk a semmiből valamit csinálni, hiszen erre egyedül az Isten képes. Éppen ezért fontos felismerés Jézus mindenkori tanítványaitól, amikor azt kérik, hogy Jézus Krisztus növelje a hitüket, mert ez valahol a beismerése annak, hogy a Jézus szerinti hit a legtöbbször nincs. Ha akkora lenne, mint a mustármag, már mennyi mindent lehetne vele tenni. De, ami nincs, azt létre kell hozni, azt meg kell teremteni, hogy aztán növeszteni lehessen. Hitet nem gyártunk, hitet ajándékba kapunk Istentől. Hitet mi nem növesztünk, nem növelünk, nem gyarapítunk, hanem ezt is Isten teszi Jézus Krisztusban. Nekünk nem marad más dolgunk, mint fohászkodni a gyarapodásért, aztán engedni Istennek, hogy megerősítsen minket, akik „haszontalan szolgákként” engedelmeskedünk neki.
