„Ő ezt mondta nekik: Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet.” (32.)
Amikor James Wilson 1793-ban először használta a PC (píszí) kifejezést a Legfelsőbb Bíróság egyik anyagában, biztosan nem sejtette, hogy micsoda karriert fog a fogalom befutni világszerte. Próbálom píszí megfogalmazni a píszít: a politikai korrektség olyan nyelvezet a közbeszédben, vagy olyan magatartás és gondolkodásmód, ami megpróbálja a legkevesebb sértést okozni a különböző etnikai, vallási és kulturális csoportoknak. Szóval amikor egy zsidó viccel kezdek, akkor a nagyon píszík felszisszennek, ha pedig egy zsidó néger leszbikus viccel (szerintem ilyen vicc nincs is) akkor, a nem nagyon píszík is. Persze már önmagában is vicces, hogy csak azért, mert elmondunk egy viccet, ami egyes etnikumok saját történetanyagát dolgozza fel és meséli el, máris nélkülözünk minden fajta korrektséget. Sajnos ennek van nem vicces része is, hiszen ma a politikai korrektség nem a jól keretezett viccekről szól, hanem arról, hogy a nagy píszí jegyében bibliai alapigazságokat hallgatunk el és tagadunk le, vagy, hogy az egyház réges-régen feladta már kritikai és prófétai küldetését. Amikor Jézus szembesül Heródes szándékával üzen neki. Szent meggyőződésem, hogy akkor is ugyanezt üzente volna neki, ha Heródes nem megöletni, hanem kitüntetni akarja. „Mondjátok meg annak a rókának…” kedves és találó megszólítás, benne van minden, amiről Krisztus a „galambok szelídsége és a kígyók ravaszsága” kapcsán beszél. A hatalom nem azért van, hogy egyházként rettegjünk tőle, hanem, hogy tükröt tartsunk neki, ha kell nevén nevezzük sunyiságát és képmutatóságát…
