„Mert amiképpen Jónás jel volt a niniveiek számára, úgy lesz az Emberfia is jellé ennek a nemzedéknek.” (30.)
Akinek hangzásra ismerősnek tűnik a cím, az nem téved nagyot, hiszen Woody Allen négy Oszkár díjas filmje is – egy-két betű eltéréssel – ezt a címet kapta. Az egy romantikus komédia, a mi mai témánk azonban csöppet sem romantikus, inkább tragikus, helyenként morbid és nem jár érte semmilyen díj. Sajnos. A történet azzal is kezdődhetne, hogy az inas bemegy az előszobából a lord dolgozószobájába és két torokköszörülés után jelentőségteljesen megjegyzi, hogy – Egy Jónás nevű úr várja őlordságodat a hallban. De nem ezzel kezdődik, hanem azzal, hogy Jézust meggyanúsítják a Sátán erejének használatával. Valójában nem is az Isten küldte, hanem a Sátán, éppen ezért még azzal is kísértik, hogy tegyen olyan mennyei jelet, ami kizárja a már ismertetett lehetőséget. Jézus miután beazonosítja az indulatot és nevén nevezi az emberi szív mélyén megbújó szándékot, azt is elmondja, hogy milyen jelet kapnak ennek a gonosz nemzedéknek a tagjai. Mivel olyanok, mint a niniveiek, akik megértek a pusztulásra, ezért a jel is pont olyan lesz, mint ami akkor volt. A hal gyomrába eltemetett ember három nap elteltével kijön a biztos halálból és elmondja mindenkinek az Isten akaratát. Ebben csak az a szomorú, hogy ez a jel – mivel Jónásnál sokkal nagyobb van az emberek szeme előtt – már most is ott van, s a feltámadás csodája sem győzi meg majd azokat, akik nem akarnak meggyőződni. Mert a lényeg, a gonosz nemzedék gonoszsága mindig akaratlagos, hiszen Jézus minden jelet és csodát megtesz, amit a zsidók egyedül a várva várt Messiásnak tulajdonítanak. Ha akarnának látni, hallani és hinni, akkor tudnának, de sajnos nem akarnak, szó szerint a vesztükre….
