„Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer esztendőre, levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre.”(2-3.)
Annyi minden van az életben, amire érdemes és kell is felébredni. Szerelmes csók, vidám madárdal, távoli templom hívogató harangja, ezek mind-mind kellemesen határozzák meg az adott napot. 10 éve azon a bizonyos májusi reggelen nekem csak egy berregés jutott, hiszen az okostelefonom még okosabb applikációja nekem is a tudtomra adta a nagy hírt: Conchita Wurst alias Thomas Neuwirth nyerte meg a 2014-es eurovíziós őrület döntőjét! Mr. és Mrs. Wurst elénekelte a dalát, nagy estélyi női ruhában, gyönyörű, hosszú női hajjal, és persze férfi szakállal. Még nem tudott dönteni, hogy Mr. vagy Mrs., pedig itt lenne már az ideje, mert így értelmezhetetlen a karakter. A lényeg, hogy a népek szavaztak, és ő került ki győztesen, hirdetve az elfogadás és megbékélés lehetőségét, mert lám, még egy ilyen rangos versenyben is van helye egy szakállas nőnek. Amikor azt olvasom a Jelenésekben, hogy a Sátán egyik legfőbb ismertetőjegye, hogy megtéveszti a népeket, akkor már nem is tűnik olyan értelmezhetetlennek a Wurst karakter. Mert a népek lelkesen szavaznak egy karakterre, egy dalra, ami az általuk vágyott elfogadást és megbékélést látszik megvalósítani, de azért megnézném én a szavazó édesanyák és édesapák tekintetét, amikor nagyfiuk hazaállít nagy szerelemben Mr. és Mrs. Wursttal. Szerintem, akkor jóval kevesebb szavazatot kapna. Vagyis, csak látszat az elfogadás, meg a nagy tolerancia, de mögötte nem a tiszta emberi indulat van. Nem az-az indulat, ami képes az isteniből táplálkozni. Mert az Isten indulata nem az elvnélküli, minden szeretetet nélkülöző elfogadás, hanem az a legmélyebb szeretet, ami képes még olyan kellemetlen témákban is belemenni, hogy a férfi legyen férfi, a nő meg nő.