„… és szájukban nem találtatott hazugság: ezek feddhetetlenek.” (5.)
Mivel friss az élmény, legjobb, ha még az elején kiírom magamból, mielőtt komoly károkat okoz bennem, jobb az ilyenen amúgy is túlesni. Az úgy volt, hogy mi fiúk meg szerettünk volna nézni valami félőset. Ilyenből kettő volt terítéken, az egyik a Feláldozhatók 2, ami a horror csúcsa,mert mindig azt várod, melyik szereplő kap szívinfarktust a korára való tekintettel. A másik a The Possession, ami nálunk most a Démoni doboz fedőnév alatt fut, na ez utóbbit céloztuk meg tegnap este. Egy démon, amit a zsidók dobozba parancsoltak, kiszabadul és egy kislányt foglal el, akiből aztán, majdnem műtéti úton el is távolítják. Az első olyan movie, ahol végre láttam zsidó ördögűzést, meg ahol a főguru, bocsánat főrabbi echte németbe tolja, amit amerikaira már a fia fordít le a megszállt kislány apukájának. A film egyik legszebb és legötletesebb jelenete az, amikor a kislány érzi, hogy nincs vele minden rendben, a tükörbe nézve egy zseblámpával belevilágít a szájába és ott egy kis kezecske izeg-mozog, ami mintha ki akarna törni belőle. Nos, ha a mai kor embere démonokat keres, akkor nem kell neki zsidótetkós doboz, meg gonosz lélek, meg ráolvasás, hanem elég, ha belenéz a szájába, hogy valójában mi is lakik ott? A mai korban nem is hiszem, hogy a Gonosz ilyen eszközökhöz folyamodna, minek, amikor zsidó démonnál sokkal kártékonyabb és hatékonyabb dolog van a szánkba elrejtve. Persze ha belevilágítasz a szádba, akkor egy kapirgáló kezecske nyilván ijesztőbb, mert látványos, meg rohadtul nem ott lenne a helye. A sok hazugság nem kaparja a torkunk, nem látható, de mégis birtokol minket, birtokolja a társadalmat, néha az egyházat, mert alapvetően birtokolni akarja az embert. Nem véletlen, hogy Isten szemében nagyon sokat érnek azok, akiknek a szájában nem lehet hazugságot találni.
