„Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be.” (8.)
A mi kultúránkban, ha látsz egy nyitott ajtót, az két dolgot jelenthet, vagy feledékenységet, vagy betörést. Rossz jel, pláne városban, ha egy ajtó tárva-nyitva, nálunk is folyamatosan zárkózni kell. A feleségem panelban nőtt fel, este függönyt el, mert belátnak, ajtót mindig zárni, mert bejönnek, én meg nem értem, mert nálunk falun ez nem volt kérdés. Amikor gyerek voltam, nyugodtan nyitva hagyhattál mindent, nem sok embernek jutott eszébe bemenni. Ma meg még azt is feltörik, ami zárva van. Ajtók. Jelzés az is, ha szélesre tárva, de az is, ha lakattal lecsukva állnak. Ajtók, amiket bezártak az orrunk előtt, vagy amit sohasem nyitottunk ki. Ajtók, amik a mesékben titkokat, szörnyűségeket rejtenek, amiket nem szabad kinyitni, mert azzal tönkreteszünk mindent. Ajtók, amik az Isten rendjében egészen másfajta funkciót töltenek be. Jézus azt mondja, hogy az ajtók azért vannak, hogy megállva előtte zörgessünk, kérjünk, s majd beengednek minket. János még ennél is tovább megy, s azt mondja, hogy vannak ajtók, amik eleve nyitva állnak, mert Isten megnyitotta azokat előttünk, s azokat nem lehet bezárni, azokat nem tudják becsukni, mert azon a nyitott ajtón be kell mennünk. Nem tudom, neked melyik és milyen a nyitott ajtód, de ha azt csakugyan az Isten nyitotta meg előtted, akkor egy percig ne tétovázz, hanem menj, siess, lépj be rajta, mert az Isten által kinyitott ajtón túl biztos, hogy valami olyan vár, ami nagyon fontos része lehet az életednek.
