„Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy!” (1.)
Minden kultúrában van belőlük, persze más és más nevekkel illetik őket, de lényegüket tekintve ugyanazok. Olyan mítikus lények, akik egyor éltek, aztán meghaltak, de valamilyen formában (akár szellemi, akár anyagi) még hatással vannak az élők világára. Mítoszok, legendák és persze irodalmi alkotások őrzik őket, no és persze a Biblia. Ki ne hallott volna zombikról, lichekről, vámpírokról, inferusokról, szellemekről vagy akár kísértetekről, akik könyvekben, filmekben, versekben és zenékben lettek megírva vagy megénekelve. Most én nem kezdenék bele különböző korból származó irodalmi műalkotások elemzésébe, hanem csak azzal foglalkoznék, ami a Bibliában is benne van, ez pedig a zombikriscsön, avagy zombikeresztyén. Ez egy nagyon furcsa mítikus lény, nagyon egyéni és speciális tulajdonságokkal, mivel rokonaival ellentétben, ő hiába halott, de feltétlenül az élet és élők látszatát igyekszik fenntartani a környezete előtt. Úgy néz ki, mint aki él, úgy is beszél, mint aki él, eljár templomba, tolja a zsoltárt, s csak igazi tettei és cselekedeti képesek leleplezni őt. Sokszor mi nem is tudjuk kiszúrni, nem tudjuk felismerni, de a döntő pillanatban, Isten szét fogja válogatni az élő keresztyéneket a zombiktól. A valódiakat, a látszattól, az igaziakat a hamisaktól. Mint a konkoly, meg a búza, látszatra sokáig összekeverhető, de a termése megmutatja, mi és mennyit ér. Szóval ha nem is ismernél fel ilyet ne aggódj, Isten tudja a cselekedetei értékét és értelmét, tudja, hogy az élő név és látszat mögött mennyi halál és vajon mennyi élet lakik.