„Ti pedig meggyalázzátok, amikor azt gondoljátok, hogy az ÚR asztalát hitvány terménnyel és eledellel tisztátalanná tehetitek. Azt mondjátok: Micsoda fáradság! – és még lihegtek is közben – mondja a Seregek Ura. Pedig lopott állatot hoztok, vagy sántát és bénát. Ha ilyen áldozatot akartok hozni, nem kívánom tőletek! – mondja az ÚR.” (12-13.)
Hónapok óta terjed a neten, s kicsiny kis hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvend az új őrület, amikor járművek, szolgáltatások és ki tudja még mik mutatják meg, hogy valójában mit is tartalmaz az életük, munkájuk, esetleg járművük. Tehát mindent kipakolnak, aztán felülnézetből készül egy kép arról, hogy mi is van valójában benne az életükben. Na itt aztán kishazánk minden jeles és jeltelen szereplője felvonult: katolikus pap mise közben, vadászrepülő bevetésen, rendőrök és tűzoltók kiszálláson. Érdemes szemezgetni belőlük, már csak azért is, mert csakugyan jól bemutatják, hogy mi is van a „felszín” alatt vagy a falak mögött. Én például sohasem tudtam, hogy ennyi minden belefér egy tűzoltó autóba, vagy egy bisztró konyhájába. De példáktól függetlenül is tetszik az ötlet, hogy beláthatunk a kulisszák mögé, ráadásul ennyire poénos formában. Végre kiderülnek a részletek, a nagyközönség előtt eddig ismeretlen kis apróságok válnak egészen nyilvánvalóvá. Bátor dolog megmutatni, amink van, amit használunk, amik vagyunk. Mert mi lesz akkor, ha valaki olyan is meglátja, aki ért hozzá, aztán ugrott az engedélye a konyhának, vagy ki tudja milyen bajba kerülhetnek a különféle hatóságok különféle szakemberei. Az Ószövetség idejében még nem volt „tetrisz kihívás”, de nem is volt rá szükség, hiszen akkor még az emberek tudták, hogy Istennek nem kell ahhoz kipakolni semmit, hogy ne tudná teljes biztonsággal és részletességgel minden kis apró emberi dolgunkat. Persze akkor is voltak, akik elfelejtették, hogy Istennek teljesen felesleges megjátszaniuk magukat, mert Ő aztán sokkal mélyebbre lát, mint amit az emberi erőlködés el tudna fedni. Talán ma is sokan elfelejtik. Szóval csak ezért szólok, hogy úgy menj mindig az Isten színe elé, hogy tudod, hogy Ő is tudja. Azt is. Mindent. 🙂
