„Ahogyan nem ismered a szél útját vagy a csontok formálódását a terhes asszony méhében, éppúgy nem ismered Isten munkáját, aki mindent alkotott.” (11:5)

Nem, eszünkbe sem jutott Greta Thunberget Szent Johannához hasonlítani, mint ahogyan nem csinálunk kislány vudubabákat sárga Norse Project márkájú kabátba öltöztetve, hogy kicsit megszurkáljuk. Magyarul: sem nem istenítjük, sem nem gyűlöljük ezt a kislányt, de mint jelenséggel azért érdemes foglalkoznunk. Nemcsak azzal, amit mond, hanem azzal is, ahogyan mondja. Mert nem ő az első, aki kongatja a vészharangot, aki beszél arról, hogy a „a házunk, már réges-régen ég”, hogy ideje lenne nemcsak dumálni a klímavédelemről, hanem tenni is érte. Ez a kislány nagyon helyesen olyan ajtókon kopogtat, ahol a klímaválságot kezelni lehet és kezelni kell. Igen tudom, hogy most fog megszakadni a kis „szelektívengyűjtőskamaszszíved”, de – maradva az Európai Unió határain belül – az összes lakossági szelektíven gyűjtős erőlködés kb. annyit ér, mint tüdőgyulladás ellen a C vitamin. Nekünk jobb, mert ott a tudat, hogy teszünk valamit, de a probléma igazi megoldása kormányzati és politikai, méghozzá törvény és jogalkotás szintjén. Csakhogy értsd, hiába ígérem meg, hogy nem megyek be dízel autómmal a belvárosba, ameddig nem szabályozzák és nem büntetik, addig lesz, aki bemegy. De ha nem is gyártanak dízel autót, mert betiltják, akkor ugye sokkal egyszerűbb a helyzet. Szóval ez a kislány végre olyan ajtókon zörget, amik mögött ott lehet a megoldás. Mindezt teszi úgy, hogy maga is példát mutat, mert amikor Davosban (nyugi, nem a „trónokharcás” hagymalovagban) előadott a Világgazdasági Fórumon, akkor a kétórás repülő út helyett a közel harmincórás vonatozást választotta, mert az környezetkímélőbb. Persze a sejtésem az, hogy az USA-ba nem hajóval ment, hanem felült arra a csúnya repülőgépre, de a lényeg az, hogy igyekszik mindent fáradhatatlanul megtenni, hogy aszerint éljen, amiben hisz és amiről beszél. Tessék róla példát venni, és mellé odatenni a Szentírás alapigazságát, hogy az életünk nemcsak kormányok, jogalkotók, klímaaktivisták kezében van, hanem annak az Istennek a kezében is, aki a háttérben dolgozik, megtart, fenntart és vigyáz ránk.