„Akkor Ezékiás elrendelte, hogy rendezzenek be kamrákat az Úr házánál. Be is rendezték azokat, majd behordták becsületesen a felajánlást, a tizedet és a szent adományokat. Ezeknek a felügyelője Kónanjá lett, a lévita, helyettese pedig testvére, Simí.” (11-12.)
Egyszer egy pap délutáni sétája és elmélkedése közben elhagyja a bibliáját egy füves réten. Két nap múlva megjelenik nála egy tehén, becsönget, szájában a könyvvel. – Istenem, csoda történt – mondja a pap és hálásan az égre nézve imára kulcsolja kezét. – Hát ez nem igazán csoda atyám – mondja a tehén. A borító belső oldalán ott volt a neve és a címe, így gyerekjáték volt önt megtalálni. Ezzel el is érkeztünk ahhoz a kérdéshez, hogy kinek mi a csoda és mi nem?! Nem azért mert Teréz anya bekerült a lajstromba, de izgalmas volt hallgatni a szentté avatás közben, hogy mi is az-az igazolható csoda, aminek kapcsán valaki szentté nyilvánítható?! Mert ugye, nem úgy megy az, hogy sorban állnak a pápa ajtaja előtt, hogy légyszi, légyszi, légyszi, hanem ott aztán nem kis háttérmunka zajlik, hogy egy csoda csakugyan csodának minősülhessen. Jelen esetben egy agytályogos brazil férfi csodálatos gyógyulása volt az egyik csoda, ami lehetővé tette, hogy Teréz anya szent lehessen. Először a férfit kezelő orvosok nyilatkoztak, hogy orvosilag és emberileg már nem volt esélye, majd a Szentek Ügyeinek Kongregációja püspöki és bíborosi bizottsága is leigazolta, hogy valóban csoda történt, mert Teréz anyához fohászkodtak a gyógyulásért. Szóval itt az a csoda, amit ilyen vagy olyan bizottság leigazol, aztán meg a jó és kedves Jorge Mario Bergoglio szentesít. Szó szerint. Van, amikor az a csoda, hogy az emberek nekiindulnak és kilépve kereteikből a maguknak gyűjtés helyett elkezdenek adni és adakozni. Nekem a mai sztoriban nem az a csoda, hogy az emberek adakoznak, hanem hogy minden, amit a célra adnak az emberek, az a célhoz is jut el. Sokkolóak a sorok és csakugyan csodával határos a tény: „behordták becsületesen a felajánlást!”. Vagyis az a legnagyobb csoda, amikor az ember nem visszaél a neki adott lehetőségekkel, hanem képes élni vele. Amikor lehetne bűnös régi önmaga és mégis képes mást és máshogyan tenni.