„Ászá király még anyját, Maakát is eltávolította anyakirálynői méltóságából, mert egy undorító bálványt csináltatott Aséra tiszteletére. Ászá azonban összetörette ezt az undorító bálványt, darabokra zúzatta, majd elégettette a Kidrón-pataknál.” (16.)
Nehéz néha megmondani, hogy milyen is a kapcsolat, amiben vagyunk. Le tudjuk írni a hangulatát, bizonyára vannak impulzusaink egymásról, de néha annyira bonyolult az emberi kapcsolatainkban rendet tenni. Láttam fiatalokat, akik egyszer csak felvették az őket nevelők nevét, igaz nem vérszerinti szüleik voltak, de mindent megtettek, amit egy szülőnek tennie kell: szerettek, védtek, emeltek, erőn felül hordozták nem vérszerinti gyermekeiket. Aztán a gyermekek, felfogva és megérezve, hogy a szülőség sokkal több, mint biológiai adottság: hozzá igazították a nevükkel együtt az életüket is a valósághoz. Láttam feleségeket és férjeket, akik leéltek egymás mellett a halálig hosszú közös életet úgy, hogy közben sohasem volt igazi közösségük a másikkal. Semmi nem jött létre abból, amit az Isten azért talált ki, mert: „… nem jó az embernek egyedül…”. Aztán láttam olyan embereket, akik férfiból voltak és nőből, s annak ellenére lehettek egymáséi, hogy testük soha nem adhatta át magát a másiknak. Furcsák ezek a kapcsolatok, különösen is akkor, amikor ebbe az egész történetbe egyszer csak belelép az Isten, s mindaz, amit ő képvisel. Amikor a legerősebb kapcsolat az-az Isten-ember viszony, ami elemi erővel lép bele mind abba, amit addig a pontig a kapcsolatokról gondoltunk. Itt egy nagy király Istenkapcsolatáról olvassuk, hogy képes volt felülírni és újra értelmezni alapvető emberi kapcsolatait. Mert ha az Isten azt mondja nincs helye bálványoknak az ember életében, akkor ez vonatkozik mindenkire, a legkisebb közemberre éppúgy, mint az anyakirálynéra. Aki, ha visszaél a neki adott hatalommal, akkor vége a tisztségének és a méltóságának is. Nem azért, mert nem működne az anya-fia kapcsolat, hanem azért, mert az összes kapcsolatunknak a működő Isten-ember viszony ad értéket és értelmet.
