„Így gyülekezett össze együttesen, egy emberként minden izráeli férfi a város alá.” (11.)
Most visszafele indulok el, úgy, mintha nem tudnám miről is akarok, helyesebben, miről is kell ma beszélnem. Illetve írnom. Mindegy. Hosszú. Szóval azért nem tudunk hatékonyak lenni, mert megosztottság van köztünk. Széthúzás, érdekellentét, ezért nem érünk el soha semmit. Vagy csak keveset. Igaz ez az élet minden szintjére, szinte minden életterületen a megosztottság a legnagyobb ellensége a sikernek és a hatékonyságnak. Csak a legszűkebb egységből példát véve, van az úgy, hogy a gyereknek nincsen igaza. Ha a szülők képesek egységben, egy emberként elé állni, akkor van esélyük arra, hogy meggyőzzék a jóról, vagy a jobbról. Mint ahogyan fordítva is igaz, láttam már olyan édesanyát, aki beborult állapotában ütött-vágott, káromkodott, de amikor a gyerekei egységben álltak ellene, amikor így próbálták meggyőzni a jóról, akkor muszáj volt engednie nekik. Ilyen egyszerű ez a történet: egységben az erő, abban van a siker lehetősége, ha egy emberként tudunk odaállni, kiállni, ellenállni. Ez még nem automatikus kulcsa a sikernek, még rengeteget kell küzdeni, akarni, imádkozni, mindent megpróbálni, de egy emberként van esélyünk a jobbra. Csak egy emberként. Ez azt jelenti, hogy ahogyan az ember (hacsak nem hasadt meg a tudata) képes önazonos módon létezni, amikor a szavak és a tettek összhangban vannak, úgy kell nekünk – legyünk akárhányan is – egységben lenni. Párként, családként, gyülekezetként, egyházként, nemzetként, de mindenképpen egy emberként élni és küzdeni egy jobb világért!