„Benjámin nemzette elsőszülöttjeként Belát, másodikként Asbélt, harmadikként Ahrahot, negyedikként Nóhát, ötödikként pedig Ráfát.” (1-2.)
Akik ismernek, tudják, hogy a picológusokkal kapcsolatban vannak azért fenntartásaim, mert legalább annyi a kókler és szélhámos közöttük, mint köztünk lelkészek között. Ez még nem lenne baj, győzzön a kevésbé szélhámos társaság, de sajnos, mivel korunk új vallásának ők a főpapjai, jelenleg arányaiban nagyobb rombolásra képesek, mint a pályát tévesztett lelkészek. Persze ha arra gondolok, hogy láttam már – 650 óra önismerettel a bendőben – segítő szakembert állat módjára tombolni, akkor mégis a papok nyertek, mert láttam már olyan kollégát, aki önismeret nélkül is képes volt erre. Ergo: olcsóbbak vagyunk! 🙂 Éppen ezért van, hogy legalább akkora lelkesedéssel vetem rá magam egy jó és hiteles pszichobizbaz szakemberre, mint egy jó és hiteles teológusra vagy éppen lelkészre. Kevin Leman nekem bejön, keresztyén körökben is elfogadott szakember, a stílusa eredetiben is zseniális és az elérhető fordítások is igen tisztességesre sikerültek. A New York Times Bestsellerese több nagyon érdekes témájú könyvet is jegyez, ezek közül az egyik nagy kedvenc a „Születési sor(s)rend”. Amiben alaposan elemzi, hogy egy adott családban mekkora jelentősége van annak, hogy ki hová érkezik, és hányadik is a sorban?! Milyen lenyomata van a személyiségünkben és a kapcsolatainkban annak, hogy hová is születtünk? Bibliai vonalon csak gondoljunk Ézsau és Jákób izgalmas harcára, vagy a tizenkét törzs furcsa sorsára. Egy biztos: érdemes azon dolgozni és gondolkozni, hogy ki vagyok, de nemcsak az önmagam lelkébe való turkálás szintjén, hanem egységben látva önmagammal együtt a családom is. Tanulságos mélybe nézés lehet! 🙂
