„Gedeon csináltatott ezekből egy éfódot, és felállította a városában, Ofrában. Ott paráználkodott azzal egész Izráel. Csapda lett ez Gedeonnak és háza népének.” (27.)
Évekkel ezelőtt írtam utoljára alá olyan szerződést, aminek az apróbetűs részét képtelen voltam ott a helyszínen elolvasni. Hazavittem, mert ugye el kell olvasni, pláne akkor, ha az életemet, vagy a pénzemet viszem a vásárra. Mocsok dolog ez az apróbetűs rész, mert ebben vannak elrejtve azok az információk, amikre szükséged lenne, de úgysem fogod elolvasni, mert apróbetűs. Vagyis nem olyan fontos, nem érdemi, mellékes. Éppen elég, ha a nagybetűs részt elolvasod, abból megtudhatsz mindent. Aztán amikor évek múlva nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan tervezted, vagy szeretted volna, akkor veszed csak észre, hogy mit is írtál alá, mi is volt az apróbetűs részben. Isten Igéjében nincsenek apróbetűs és nagybetűs részek. Legalábbis az üzenet értékének szempontjából nincsen különbség a betűk, a szavak vagy éppen a mondatok között. Isten nem árul zsákbamacskát, nem rejt el semmit, nem kell olvasni a sorok között, egyszerűen azt kell olvasni, ami írva van. Ha egyszer az Isten leírta, hogy „Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat…”, akkor komolyan is gondolta. Akármennyire is gondolná azt az ember, hogy biztos van itt valami trükk, van valami, amit nem vettünk észre, biztos van kibúvó, meg kitétel, meg kiskapu, meg bármi, ami felment minket a teljes körű alkalmazás alól. De nincsen. A legjobb szándékkal csinált bálvány is bálvány, a legkedvesebb ember, a legfontosabb kapcsolat, a leghétköznapibb tárgy is lehet imádatunk középpontja. A legjobb szándékkal csinált dolgaink is válhatnak csapdává akár önmagunk, akár mások számára. Ezért kell alaposan és sokszor elolvasni, mit is akar az Isten tőlünk…
