„Százhúsz éves volt Mózes, amikor meghalt; látása még nem gyengült meg, és nem hagyta el az életereje.” (7.)
Mindenkinek kell valami, ami életben tartja, ami erőt kölcsönöz neki, akkor, amikor élete fogytán van. Amiért megéri felállni, amiért megéri folytatni, amiért az ember összeszorítja a fogát és nekiindul újra. A környezetemben sokféle és fajta életerőt látok, amiket nem kell, hogy minősítsek, hiszen a lényeget mindegyik betölti: erőt ad annak, akinek kell. Csak akkor szoktam elgondolkodni, amikor azt látom, hogy a belső hajtómotor valami nagyon negatív előjelű történet. Bosszúvágy, düh, harag vagy éppen gyűlölet. Mielőtt elszörnyülködnél, hogy ilyen nincs, gondolj csak a Visszatérő Hugh Glass-jére, aki nemcsak Di Caprio-nak hozott szobrocskát, hanem hozzánk is közelebb hozott egy nagy igazságot. Persze lehet, hogy ez nem a filmnek, hanem az alapműnek és írójának Michael Punke-nak az érdeme. Mire elég a bosszúvágy? Arra igen, hogy az ember összeszedje magát, miután helybenhagyta egy medve, kirabolták, félholtan magára hagyták, és neki induljon, hol csigalassúsággal mászva, hol széllel sebest vágtázva azért, hogy halott fiáért bosszút álljon. Elég a bosszú adta életerő egészen addig, míg a bosszú be nem teljesedik. Aztán már teljesen hatástalan, nem elég semmire. Sajnos a könyvön még nem rágtam át magam, de a filmben emlékszem, hogy elhangzik a kérdés, hogy vajon a bosszú visszahozza-e azt, aki meghalt?! Persze, hogy nem. A bosszú nem változtat semmin. Sem a harag, sem a gyűlölet. Az igazi életerő nem fakadhat negatív dolgokból, még akkor sem, ha talán pillanatnyilag úgy tűnik, hogy működőképes. Az igazi hajtóerő, az igazi életerő onnan származik, ahol az Élet van! Látok nagyon idős embereket, akik szárnyalnak, szeretnek, készségesek, mert erejük az Élet Urától jön, a Vele való kapcsolatból fakad. Akinek az Istennel való szeretetkapcsolat az életereje, az-az ember évektől függetlenül mindent megél, tisztán, erősen és csodákat látva. Ereje nem fogy el, csak akkor, amikor a legnagyobb Erő kimondja felette, hogy elég!
