„így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindazokat az igéket, amelyekkel ma intelek titeket: fiaitoknak pedig parancsoljátok meg, hogy tartsák meg és teljesítsék ennek a törvénynek valamennyi igéjét! Mert nem üres beszéd ez a számotokra, hanem ez jelenti számotokra az életet: általa élhettek hosszú ideig azon a földön, amelyre most átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.” (46-47.)
Nem is tudom már pontosan kiről is maradt fenn a sztori, de valamelyik lánglelkű baptista prédikátorról mesélték, hogy vasárnap elmondott egy prédikációt, majd a következő héten szóról-szóra megismételte. Aztán a következő vasárnap megint, majd újra és újra. Egy idő múlva már elege lett a gyülekezet elöljáróinak ebből és számon kérték a prédikátort, hogy nem kellene-e végre egy újabb igehirdetésre felkészülni?! Mert ugye nincs az rendjén, hogy minden vasárnap ugyanaz az igehirdetés hangozzék el. Az ifjú titán csak annyit válaszolt, hogy majd ha megtartják azt, amiről ez az egy prédikáció szólt, akkor lesz értelme újat mondani. Nem tudom ki volt ez, de volt vér a pucájában, és egyben nagyon tiszta evangéliumi látása is volt. Mert minden igehirdetésnek, mint ahogyan Isten minden szavának (tételezzük fel, hogy az igehirdetéseknek ez adja az alapját) nem azért kell elhangoznia, hogy a prédikátor megéljen belőle, vagy a hallgatóság tetszését kivívja, hanem, hogy a hallott szó valósággá váljék! Mert nem üres beszéd az Isten igéje, sem annak magyarázata, hanem ez jelenti számunkra az életet. Ez kettős felelősséget ró ránk, hirdetőkre és hallgatókra egyaránt. Mert nem elég tisztán és hitelesen hirdetni, nem elég lelkesen bólogatni, hanem meg is kell cselekedni. Ez a legnehezebb, de egyben ez adja az egésznek az értékét. Annyira fájó és megdöbbentő, amikor egy közösségben elhangzik az Ige, jó annak magyarázata, érthető, világos, tiszta, és vannak, akiket nem, hogy nem érint meg, hanem mintha pontosan az ellenkezőjét tennék az abban foglaltaknak. Persze az embernek megvan a szabadsága arra, hogy meg nem hallottá tegyen mindent, amit az Élő Isten mond, de azt azért nem árt észben tartani, hogy ennek is megvannak a következményei. Ha az Isten Igéjének meghallása és megcselekvése a hosszú és boldog élet titka, akkor el lehet képzelni mi vár azokra, akik nem óhajtják sem meghallani, sem megcselekedni azt…