„Mert ez a parancsolat, amelyet ma megparancsolok neked, nem túl nehéz a számodra, és nincs távol tőled.” (11.)
Mivel muszáj mindenkinek „politikailag korrekt” lenni, vigyázni mindenféle kijelentéssel, nem állást foglalni, hogy mi a család, vagy nem viccelődni rendőrrel meg szőkékkel, ezért lelkészekkel mesélem el, azt lehet. Nekem. Tehát nem két szőke nő, hanem két lelkész beszélget. – Nálatok sincs meleg víz? – kérdezi az egyik. – De van, csak hideg! – feleli a másik. Ennyi. Hideg-meleg. Mint a játékban, amikor valaki próbál megtalálni valamit, amit a többiek elrejtettek. Ha közelít, akkor meleg, ha nagyon közel jár, akkor forró, ha pedig van még mit keresgélnie, akkor a „hideg”, „fagyhalál” vonalon érkeznek a visszajelzések. Amit ma játszunk, az egy ilyen mennyei hideg-meleg játék. Nagy parti, sok játékos. Isten egy kanapéra kucorodik, a lábát maga alá húzza, s nagy élvezettel figyeli, ahogyan próbáljuk megtalálni azt, amit Ő elrejtett. Össze-vissza rohangálunk, keresgélünk, de akárhová is nyúlunk, Ő egyre csak azt kiabálja: – Forró! – Forró! – Juj, mindjárt megéget! Igen jókedvébe van, még a térdét is csapkodja nagy nevethetnékében, mert mi sehogyan sem találjuk. Lassan elfáradunk, nincs már erőnk keresgélni, magunkba roskadva rogyunk össze, s Ő meg egyre csak mondja: – Forró! – Éget! Kérdőn nézünk rá, s Ő jóságos mosolyával tekint vissza ránk, majd feláll a kanapéról, odaguggol mellénk és a fülünkbe súgja: – Benned van! A törvény, amit parancsoltam, az benned van. Minden külső törvény, erre az egy belsőre emlékeztet. Nincsen távol, nincsen elrejtve, nem túl nehéz, sőt, az igazat megvallva könnyű! Úgy alkottam meg, hogy bárkinek menjen kifogások meg félreértések nélkül. Szeress engem és szeresd a másik embert. A többi gyerekjáték… tudod…. olyan, mint a hideg-meleg.
