„Ha bemégy felebarátod szőlőjébe, ehetsz szőlőt jóllakásig, ha megkívánod, de edényedbe ne szedjél belőle!” (25.)
Csak, hogy kicsit tovább lendítsük a tegnapi társadalmi normafeszegetésünket, gondolkodjunk közösen az alapvető emberi jogokról. Mert ugye egy normális rendszerben, legyen az ember áldozat vagy elkövető, de mindenkit ugyanolyan jogok illetnek meg. Legalábbis erre nagyon büszkék az európaiak, sokféle csoportnak és eszmének szerezve ezzel társadalmi jóváhagyást és egyenlőséget. Mindenkit megillet a jog, szabadság, egyenlőség, testvériség, igazságosság, meg ki tudja még mi. Ha pedig valaki meg meri fogalmazni, hogy nem biztos az alapvető jogoknak ez a szabad értelmezése és kiterjesztése, az egyből csúnya lesz, gonosz és kirekesztő. Jogunk van. Mindenkinek mindenhez. A mi csúnya és kirekesztő Istenünk ennél sokkal árnyaltabban írta le az alapvető emberi jogokat. Még az olyan apróságokra is odafigyelt, hogy ha egy éhes atyafi betéved egy másik atyafi szőlőjébe, akkor nyugodtan ehet, jól lakhat, hiszen joga van enni. Nesze neked magántulajdon védelme! De azt is kikötötte, hogy csak annyit szedhet belőle, amennyi ténylegesen éhsége csillapításához kell. Mert a szőlő tulajdonosának is vannak jogai, meg azoknak, akik még abba a szőlőbe tévednek. Amerikában (hazája a szabadságnak) ezért simán lelőnek, Európában pedig különböző szabálysértési és/vagy büntetőjogi tételek kerülnek kiszabásra, függően attól, hogy melyik országban mennyire fontos a magántulajdon. A szabadság és egyenlőség látszatában tetszelgő rendszereknek az a legnagyobb hibája, hogy nélkülözik azt az igazi szabadságot, amit Isten az Őt szeretőknek kitalált. Ahol a létezést nem az ember alapvető jól vagy rosszul definiált joga határozza meg, hanem az Élő és Mindenható Isten akarata. Ebben az akaratban oldódik fel minden jog és igény, elfogadva, hogy Isten nem úgy igazságos, ahogyan azt mi szeretnénk!