„Mert Istenetek, az Úr istenek Istene és uraknak Ura. Ő a nagy, erős és félelmetes Isten, aki nem személyválogató, és akit nem lehet megvesztegetni…” (17.)
Egy nagyon távoli országban történt, semmi esetre sem kicsi hazánkban, hogy egy nagy port kavart és hatalmas médiafigyelmet kapó tárgyaláson az elnöklőbíró így kezdi a mondókáját: – Sajnos egy roppant kellemetlen esettel kell kezdenem: az igazság az, hogy Kovács ügyvéd úr, mint a felperes képviselője, megpróbált engem megvesztegetni 10.000.000 forinttal! Néma csend a teremben. A bíró folytatja: – Azonban az még szomorúbb, hogy Szabó ügyvéd úr, az alperes jogi képviselője szintén megpróbált megvesztegetni 15.000.000 forinttal. Így aztán arra a döntésre jutottam, hogy Szabó ügyvéd úrnak visszaadok 5.000.000 forintot, és pártatlanul fogom tárgyalni az ügyet…
Ugye-ugye… milyen szörnyű is az, amikor így néz ki az igazságszolgáltatás, meg a törvény, meg az a híres pártatlanság. Mi persze ebben a kis országban egészen máshogyan működünk, nálunk inkább pártság van, mint pártatlanság, hasonlóan izgalmas keretekkel. Hiszem, mert hinnem kell, hogy azért van egy másik út is, egy másfajta pártatlanság, egy olyan élet, amiben nincsen meg az ár, amin engem is meg lehet venni. Hinnem kell ebben, mert egy olyan Isten ismert meg engem és szeretett belém, aki uraknak Ura, aki istenek Istene, aki nem személyválogató, s akit nem lehet megvesztegetni. Ez józanít ki nap, mint nap s emlékeztet arra, hogy Isten teljesen más, mint mi. Ez ad erőt arra, hogy megpróbáljak én is más lenni. Egyfelől olyan ember, akit nem lehet megvesztegetni, másfelől pedig olyan, aki meg sem próbálja az Istent hasonló helyzetbe hozni. Imáimban és életgyakorlatomban meg sem próbálom Őt zsarolni, vagy sarokba állítani. De messze az út vége, sokat kell még gyakorolnom!
