„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?” (7-8a.)
Nem mindenki emlékszik, mert nem mindenki ugyanúgy emlékszik. Csak egy példa, olyan kedvesen aranyos.
Két férfi beszélget a kocsmában.
-Vajon mi lehet az oka, hogy a feleségek mindig pontosan emlékeznek a házasságkötés napjára, a férjek pedig csak nagy ritkán? – Egyszerű. Te emlékszel arra a napra, amikor azt az óriási harcsát fogtad? – Persze, hogy emlékszem. – Na látod. A harcsa már rég elfelejtette. 🙂 🙂 🙂
Ilyen egyszerű dolog az emlékezés! Akinek kell, az úgyis emlékszik mindenre. Nem emlékszem kitől kértem kölcsön, de majd ő szól, mert fontos neki. Nem emlékszem. Nem mentegetőzés, nem kifogás, hanem sokszor valóságos állapot, hogy kiment a fejemből és egyszerűen nem emlékszem rá. Keresztyén emberként előszeretettel felejtjük el, vagy csak nem emlékszünk pontosan arra, hogy mit és miért is tett velünk a Mindenható Isten. Ezért, a Mi Mennyei Atyánk, hasonlóan az Ő hőn szeretett választott népéhez, rendszeresen emlékeztet minket arra, hogy el ne felejtsük: mit jelent emlékezni. Emlékezz! Ne csak a neked fontos részletekre, ne csak arra, ami kedves emlék, ne csak arra, amivel kérkedni lehet, hanem emlékezz az egész útra. Minden próbára, minden szenvedésre, minden kihívásra, amit lehet akkor még nem értettél. Emlékezz, de ne csak a történésekre, hanem arra is, hogy mi volt a történések mögött az összefüggés, az Isten terve és szándéka. Emlékezz, hogy megértsd: Minden próba, minden kihívás, minden nehézség megmutatott egy szeletet abból, ami vagy, és abból is, ami lehetsz. Emlékezz!
