„Pilátus erre ezt mondta nekik: „Vegyétek át ti, és ítéljétek el a ti törvényetek szerint!” A zsidók így feleltek: „Nekünk senkit sincs jogunk megölni!” (31.)
Valamelyik este annyira szegényes és minősíthetetlen volt a TV-s felhozatal, hogy kínomban (de szó szerint kínomban) kamaszkorom egyik akció szösszenetét választottam, amelyik a magyar keresztségben a „Pusztító” nevet kapta. Ebben kiolvasztanak a jégből egy híres bűnözőt és az elfogására specializálódott rendőrt, a bűnözőt azzal a szándékkal, hogy ölje meg a földalatti ellenállás vezetőjét. A kiolvasztásra a városi tanács vezetője adott parancsot, akit a bűnöző többször próbál lelőni, de képtelen rá, hiszen ezt programozták bele. Nem megy neki, akármennyire is szeretné. Aztán jön a nagy jelenet, a bűnöző, társaival megjelenik a városi tanács vezetőjének irodájában, újra fegyvert fog rá, de ismét sem tudja meghúzni a ravaszt. Ekkor odaadja a fegyvert az egyik társának, aki egy pillanat alatt megteszi helyette, hiszen neki nincs ilyen „tiltó programja”. Kicsit bonyolult elmagyarázni, de a lényeg talán kijött. Mindig lesz, aki megteszi, akinek nincs benne a programjában, hogy nem lehet, vagy nem szabad. Jézus Krisztus pere erre is nagyon jó példa, amikor valaki tudja, hogy nem áll jogában, de keres olyan valakit, aki majd helyette végzi el a piszkos munkát. A zsidók törvénye alapján Jézus Krisztust nem lehet halálra ítélni, az Isten törvénye alapján nem érdemel halált. De az ítélet már a tárgyalás előtt évekkel megszületett: Jesus must die! Nem kérdés, hogy mi kell, hogy legyen a tárgyalás eredménye, de kell valaki, aki kimondhatja, mert joga van hozzá, majd pedig végre is hajtja az ítéletet. De ebben a perben azok éppen úgy hóhérok, akik az ötletet adják, mint azok, akik végre is hajtják azt. Azt hiszem ez a legnagyobb átverés, amit az ember elkövethet magával. Hivatkozni arra, hogy valamihez nincs jogunk, vagy valami tiltva van, s rávenni másokat, hogy tegyék meg. Ez az a mentalitás, ami nemcsak Krisztus, de minden ember halálát okozza, előbb vagy utóbb.
