„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (33.)
Nem tudom mennyire aktuális, mert a már több mint 10 éves, most emlegetésre választott (amúgy említésre sem méltó) film, ami nálam csak tegnap este csapta ki a még helyén lévő biztosítékokat. Aki látta az tudja miről beszélek, aki nem, az pedig most okul, de kérem, senki ne nézze meg a Légió című anticsodát. Nem mintha Paul Bettany-nak nem állna jól ez az ölök a szent ügyért tetkósmacsó stílus, de maga az alapötlet minősíthetetlen. Istennek elege lesz az emberekből, mert megérdemlik. Rendben. Elküldi angyalait a földre, hogy embereket szálljanak meg és megöljenek egy babát, aki (nem derül a filmből, de bizonyára a mexikói kiscsávez lesz a Passió 2 főszereplője) éppen csak most születik, rendben. Gábriel arkangyal fekete páncélban és szárnyakkal egy forgófejű buzogánnyal legyőzi a szárnyavesztett Mihályt, aki nemet mond az Isten parancsára és nem megöli, hanem védelmezi a gyermeket, még beveszem. Na de, hogy a döntő pillanatban a halott Mihály visszatér, és azt mondja Gábrielnek (aki éppen gyámügyest játszva próbálja a gyermeket két könnycsepp elmorzsolása közben árvaházba dugni), hogy te megadtad Istennek, amit kért, én pedig megadtam neki, amire vágyott, ezt már nem tudtam megemészteni. Az Istennek ellenszegülő arkangyal mutatja meg az Istennek, egy angyal-zombi apokalipszis közepén, hogy van még igazi szeretet ezen a bolygón. Nem. Ilyen nincs. A világ romlott és gonosz. Mi magunk is sokszor jelét és tanúbizonyságát adjuk ennek. De a világ, benne te és én, benne a sok-sok rossz és méltatlan emberi indulat már legyőzetett. Akkor ott, azon a kereszten az első és egyetlen Krisztus által. Ő mutatta meg, hogy van még igazi szeretet ezen a világon. No more sin, no more angyalzombi.