„Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz.” (12.)
Egy olyan világban élünk, ahol mindenki tud ígérgetni, esküdözni, levegőbe vagy mások életébe belebeszélni. Frankón megmondani, vagy megmondani a frankót. Aztán persze az élet azt bizonyítja, hogy csak nagyon kevesen jutnak el a tettlegességig, vagyis addig a pontig, míg a könnyelműen formált szavakból hirtelen a fizikai cselekedetek szintjén is valóság lesz. Hiszen a tettlegesség pontosan azt jelenti, hogy nemcsak ígért, nemcsak a szavak szintjén, hanem valósággal is végrehajtott cselekedetről van szó! Nem büntetőjogi kategória, de a Jézus Krisztus a tettlegességre bátorítja, buzdítja és hívja el tanítványait. Nem szájkeresztyénség, hanem a legvégsőkig kitartó tettlegesség képes átformálni ezt a világot. Nem elég beszélni a szeretetről, nem elég szeretni a szavainkkal, hanem el kell jutnunk a tettlegességig! Nem elég beszélni a könyörületről, hanem nap, mint nap könyörületesnek kell lennünk. Jézus Krisztus nemcsak beszélt, hanem szavait mindig tettekben erősítette meg. Beszélt a gyógyulásról és közben gyógyított, beszélt a szegények megsegítéséről és kenyeret és halat adott enni az éhezőknek. Tettlegessége nyilvánvaló és kézzelfogható volt. Tanítványainak ugyanezt az utat kell bejárnia, nemcsak a szavak, hanem a tettek szintjén is. Aki hisz, képes lehet rá. Túllépni nemcsak a szavak, hanem az átlagos jócselekedetek szintjén is. Tenni, amit Jézus Krisztus tett, sőt, még annál is többet! Ahogyan Ő ígéri nekünk: Hit által annál nagyobbat is tehetünk, mint ami az átlag keresztyénség kategóriáiba jelenleg belefér!
