„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (10.)
Mindenkinek van indítéka arra, amit tesz. Kitűnően el lehet magyarázni önmagamnak, a másiknak, kisebb-nagyobb közösségeknek, hogy mi az indítéka egy-egy tettemnek. Közel 13 éve a világ elborzadva figyelte, ahogyan Norvégiában Anders Behring Breivik indítékait sorolja egy bíróságnak, egy társadalomnak, az áldozatok hozzátartozóinak, hogy miért is ölt meg közel száz embert, mi indította erre a brutális, de szerinte „szükséges” cselekedetre. Indítékokban nincsen hiány akkor, amikor meg kell magyarázni a munka nélkül maradt embereknek, hogy miért is szükséges bezárni a megélhetésüket jelentő céget vagy gyárat. Mindenkinek van indítéka, de nem mindegy, hogy milyen. Az ölés, indítéktól függetlenül ölés, de ki az, aki a szeptember 11.-n a gépeltérítőket megtámadó amerikai hazafiakat egy szintre hozná, e mostani eset norvég elkövetőjével. Az indíték nagyon fontos, hiszen abban gyökerezik a tett maga, de az indítékot csakis és kizárólag a tett előtt lehet és szabad értelmeznünk. Jézus Krisztus azt mondja, az indíték nem a tettből következtethető visszafele, hanem minden onnan indul el. A tolvaj csak azért jön, mert más az indítéka, nem az, mint a pásztoré. A pásztor a juhokért van, vagyis életet akar nekik adni, vigyázni akarja őket, segíteni a fejlődésüket és az életben maradásukat. A tolvaj indítéka nem ez, hanem abszolút önös és önző. Lopni, ölni és pusztítani. Ha nem ez lenne az indítéka, akkor el sem követné azokat a szörnyűségeket. Kicsit leegyszerűsítve magunk előtt látjuk az emberi élet és emberi tettek két legfőbb indítékát: Életet adni, vagy életet elvenni. Ez a két indíték húzódhat tetteink mögött: növelni az ént, s ezzel megölni mindent, ami te és ti vagy ők, vagy engedni az Isten szavának, s Őt és a másikat magamnál jobban szeretni.
