„Erre Jézus ezt mondta neki: „Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek. A királyi tisztviselő újra kérte őt: „Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem.” (48-49.)
Ezt a mai útravalót el kellene tenned valahová. Nem tudom, hogy mi a legbiztosabb helye, ahol húsz év múlva is meg lesz, de fontos lenne, hogy meglegyen. Azért, hogy amikor abban a helyzetben leszel, hogy igazán értsd a mélységét, akkor csak előkapd, elolvasd, és tanulj belőle. Nem várom el, hogy megtanuld, de magát az igét jól jegyezd meg, vagy ha az hosszú, akkor az alapmentalitást, amit ebben az igében találsz. Akkor kellene majd elővenned, amikor szülő leszel és aggódsz a gyermekedért, amikor beteg vagy veszély les rá, és tudod, te már tehetetlen vagy. Akkor kérlek, olvasd el újra és idézd fel, mit tehet egy szülő utolsó lehetőségként a gyermekéért. Ez az apa megkeresi Jézust, mert a fia haldoklik, ő pedig tudja, hogy Jézus csodatévő ereje segíthet. Odamegy elé és nem kéri, de egyenesen könyörög a gyermeke életéért. Amit erre válaszul kap, az egy nagyon kemény pofon, Jézus válaszul neki és a többieknek, akik szemtanúi ennek mondja: „Kár, hogy csak akkor hisztek, ha látjátok az általam tett csodákat.” Ez sok embert elkeserített volna, de nem úgy az apát. Újra kéri Jézus Krisztust, mert ha talán még nem is hisz benne, de hinni akar neki. Annyira, hogy amikor Jézus Krisztus elküldi, akkor elindul, anélkül, hogy látná a csodát. Szülőként, ha már semmi sem működik, ha úgy érzed kudarcot vallottál, ha nagy a baj, akkor még mindig ott a lehetőség, hogy higgy az Isten Fiában, engedelmeskedj neki, s ki tudja? Mire hazaérsz, megtörténhet a csoda, hogy hited kiállja a próbát, és a betegségből gyógyulás, a reménytelen helyzetből pedig új élet fakad. Merd megjárni ezt az utat a szeretteidért, az alázatnak az útját, ahol először könyörögsz, majd fejedre olvassák hitetlenséged, de te kitartasz, hiszel a szónak, és amikor tapasztalod Krisztus erejét, akkor te és a te házad népe elkezdtek egy minőségileg más életet élni. Húsz év múlva. De kell-e addig várni?
