„Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek: Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ő a Krisztus?” (28-29.)
Ki is lepleződik le akkor, amikor fény derül a cselekedeteinkre?! Mert ugye az ember nagyon szokta utálni azt, aki leleplezi. Aki rávilágít, aki kimondja, függetlenül az igazság jogos vagy jogtalan tartalmáról. Mi emberek, nem vagyunk igazán jók ebben. Nem tudunk csak úgy, vegytisztán leleplezni, hiszen mindig benne van az értelmezésünk, a feltételezésünk vagy éppen a kiegészítésünk. Ezért is vagyunk emberek, hiszen nem tudunk objektíven látni és szemlélni dolgokat. Mert mindig van hátsó szándékunk, mindig van benne érdek vagy ellenérdek. Egyetlen egy valaki van, aki képes volt erre a történelem során. Az a Jézus Krisztus, aki érdek nélkül, hátsó szándék és gondolat nélkül leplezte le az ember emberségét, mondta ki a nyilvánvaló igazságot, hogy milyen az ember és mennyit ér az ember. Krisztus ebben ismerhető fel a legtisztábban, ebben lepleződik le a Megváltó személye, hogy Ő képes megmondani mindent, amit tettünk. Ő képes szembesíteni az embert önmagával, lehet csak egy fél szó, egy kerek mondat, egy nagyívű tanítás, vagy csak egy ránk néző szempár szelídségén keresztül. Van, aki nem bírja elviselni ezt a szempárt, van, aki nem bírja hallani az arcunkra pirító szót, s van, aki szédült és felszabadult örömmel indul neki a világba, hogy elmondja mindenkinek: végre lelepleződtünk. Végre kimondta felettünk az áldott orvos a diagnózist: bűnös, s egyből bele is fogott a megváltás terápia alkalmazásába. Mert Krisztus nemcsak leleplez, nemcsak feltár, nemcsak sebet üt ezzel eddigi önbecsülésünkön, hanem be is kötöz, meg is gyógyít, helyre is hoz bennünket. Téged szembesített már a tetteiddel?
