„Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba.” (1.)
Emlékszem egy reklámra, talán vmi frissességet és kreativitást belénk injektáló cukorkát próbált népszerűsíteni. A helyszín egy egyetemi előadó, ahol vmilyen írásbeli vizsga zajlott, a tanár az elején bejelentette, hogy a dolgozat megírására adott időkeret ötven perc, s nem áll módjában hosszabbítani. Az egyik fiatalember sokat gondolkozott, míg elkezdett írni, s a tanár többszöri felszólítására sem adta le az ötven perc elteltével a dolgozatot. Amikor már csak ő meg a tanár voltak a teremben, haláli nyugodtsággal vitte ki a dolgozatot, hogy leadja javításra. A tanár kinézett a leadott dolgozatok közül, s mondta, hogy nem tudja elfogadni, mivel időn túl érkezett, így elégtelen. A fiú ekkor tanára szemébe nézett, s annyit kérdezett komolyan: Maga tudja, hogy kicsoda vagyok én? A tanár azt felelte, hogy fogalma sincsen, nem jegyezhet meg minden jelentéktelen figurát. – Nagyszerű – vágta rá a srác, s egy gyors mozdulattal a dolgozatát az asztalnál lerakott dolgozatok közé csúsztatta, aztán szépen elköszönt döbbent arcú tanárától! Vizsgáljátok meg, hogy kinek hisztek, vizsgáljátok meg a lelkeket, kik, kiből, miből táplálkozva beszélnek nektek! Csak beszélnek, vagy példát is adnak, csak tanítanak, vagy merik engedni, hogy belelássatok az életükbe. Kritika nélkül ne nagyon fogadjatok el semmit és senkit, csak miután megbizonyosodtatok arról, hogy csakugyan van közük az Isten Lelkéhez!
