„… akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.” (14.)
A világ egyik legfurcsább képződményében van a világ egyik legfurcsább képződménye, az Izrael államban fekvő Holt-tengerre gondolok. Mert ugye egy kis történelem tudással megállapítható, hogy Izrael állam elég furcsa képződmény, aki pedig egyszer is megpróbált úszni a Holt-tengerben, az bizonyára tapasztalta, hogy legalább annyira gyönyörű és életveszélyes, mint az ország, ahol fekszik. Ez a tenger, ami tulajdonképpen tó, egy magas koncentrátumú sóoldat, ezért nem él meg benne semmi, ezért gyógyulnak meg benne a pikkelysömörös betegek, s ezért fullad bele az, aki úszni próbál. A Holt-tengerben nem lehet úszni, lehet lebegni, lehet a vizen ülni, de úszni nem, mert a fejed abban a pillanatban lehúz, s csak a lábad kalimpál az ég felé. Tehát, aki szeret haladni, aki úszni akar, az ne a Holt-tengert válassza edzése helyszínéül. Inkább üljön fel a vízre, s kezdjen el azon gondolkozni, hogy egyik holt tengerben sem haladunk előre, csak lebegünk, s lassan evickélünk, ki tudja merre. Az a közösség, amely tele van holt, azaz halott cselekedetekkel, tartalom nélküli szokásokkal, nem Krisztushoz, hanem a kényelmünköz igazított keretekkel, pontosan olyan, mint a Holt-tenger. Alkalmi gyógylást adhat, de szépen lassan szűkül össze, kiszárad, s még azt a keveset is elveszíti, amije eddig volt. Nemcsak egy közösség, egy élet is ugyanígy szárad kifelé akkor, amikor nincs meg benne Krisztus vérének és erejének dinamikája, csak a régi beidegződések meg a vallásos szokások. Persze, akinek elég a rövid távú gyógyulás, meg a céltalan lebegés, az ne gondoljon utána ennek az egésznek, csak ha meggondolná magát, és úszni kezdene nagyon vigyázzon, mert Holt-tengerben – ahogy már ezt jeleztem – úszni nem lehet!
