„Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet.” (7.)
” – Miről lehet megismerni a kéjgyilkost? – Döglenek utánna a nők! ” Ezt még tudnám fokozni, de ma inkább ennek egy kis szeletére szeretnék csak koncentrálni, arra, ami egészen a miénk, egészen speciális. – Miről lehet megismerni a reformátusokat? A válasz van annyira izgi és vicces, hogy foglalkozzunk vele, igaz ez a válasz nem annyira egyértelmű, mint a halott nők a kéjgyilkos után. Illetve lehet, hogy a kérdést kellene módosítani. Mondjuk – Honnan tudod, hogy volt református gyülekezet a faluban? – Egész nap nyitva van a templom! Ezen még majd dolgozok egy kicsit, maradva az eredeti kérdésnél, a reformátusokat onnan lehet megismerni, hogy Áldás Békességetköszönnek egymásnak! Mi ezt kívánjuk egymásnak, meg a világnak, meg mindenkinek, Áldást és Békességet! Nekem kicsit hiányérzetem van, mivel az elmondott áldásbékességekkel nem nagyon látom arányban azoknak megvalósulását, igaz, figyelembe véve a fenti igét, meg sem kellene lepődnöm, mivel a nagyobb áldja meg a kisebbet. Mi meg kívánjuk, hogy áldja meg! Mint a hapci után az „Egészségedre!”, mondhatjuk, de cselekvőként, nem sok közünk van a mások egészségéhez. Az én vízióm az, hogy a reformátusokat nemcsak arról lehet megismerni, amit köszönnek, hanem arról is, hogy részük van ebben az áldásban. Mi vagyunk azok a kisebbek, akiket megáld a nagy, s mi így lehetnénk áldássá, nemcsak verbálisan, hanem ténylegesen is az egész világ számára.
