„Szeretted az igazságot, és gyűlölted a gonoszságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé” (9.)
Nem tudom már hol olvastam, hogy Dömdödöm számára a valóság nem szó, hanem Lélek. Ő Lázár Ervin egyik legjobb könyvének, A négyszögletű kerek erdőnek az a főhőse, aki semmmi mást nem tud ( talán nem akar ) mondani, mint azt, hogy dömdödöm. Én, amikor a gyerekeimnek felolvastuk ezt a könyvet, mindig Dömdödömöt irigyeltem, hiszen olyan egyszerűen és nemes módon intézett el minden vitát, feszült vagy éppen megható helyzetet, képes volt engedni, hogy ne a szó és a szavak uraljanak mindent, hanem minden legyen az, ami. Nem beszélt túl semmit, s nem is nagyon szorult igazi magyarázásra az, amit mondott. A dömdödöm, azt jelenti, hogy dömdödöm. S talán pontosan ez az egyszerűség tette őt annyira kedvessé és szimpatikussá minden olvasó és mesehallgató előtt, hogy soha nem untunk rá, akárhányszor mondta is, hogy dömdödöm. Nem akarva leegyszerűsíteni a keresztyénség lényegét, mégis azt hiszem, az egész egy nagy dömdödöm. Ahol pont nem az számít, hogy mi mit képzelünk mögé, meg hogyan is fordítjuk le magunknak, amikor Jézus azt mondja, hogy dömdödöm. El kellene fogadni, hogy a dömdödöm azt jelenti, hogy dömdödöm. Mert a valóság nem Szó, hanem Lélek! Ha egyszer Jézus azt mondta, hogy az lesz a legnagyobb, aki a legkisebb, akkor az úgy is van. Az lesz az első, aki utolsó volt, és szeresd az igazságot, de küzdj a gonosz ellen, s a jutalmad nem marad el,s lám, így is van! Jézus egész élete arról tanúskodott, hogy amit mond az ő maga, és az úgy is van. Aztán – a végkifejletet ismered – Isten is megerősítette ezt azzal, ahogy feltámasztotta és magához emelte Őt. Mert a dömdödöm, az mindig dömdödöm.
