„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek,és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban….” (11-12.)
Móricka nem éppen minta tanuló, nem igazán akar figyelni, tanulni meg még kevésbé, a jegyei folyamatosan romlanak, minden szülői szigor, figyelem és intés ellenére. Amikor az öreg Móric látja, hogy a fia nem hajlik az okos szóra sem az intésre, nagy nehezen úgy dönt, hogyha fia nem javít és nem embereli meg magát a tanulásban, akkor jezsuita gimnáziumba fogja íratni. A gyerek jegyei nem javulnak, sőt a viselkedése is rohamosan romlik, így kiveszik az iskolából és egy bentlakásos jezsuita gimnáziumba íratják. Egy hónap múlva, amikor hazajön a fiuk, a szülők megdöbbenve tapasztalják, hogy teljes a változás, csöndes, szelíd, rendes gyereket kaptak vissza, akinek a jegyei is jelentős fejlődést és javulást mutatnak. Édesapja megkérdezi a fiától, ugyan árulja már el, hogy mi a változásnak a titka?! – Apa, ez egy olyan hely, ahol a gyerekek csendben vannak, a tanárok csendben vannak, sokat imádkoznak, s minden helységben ahová csak megyek, egy ember van keresztre feszítve. – Apa! Ezek nem viccelnek!!! 🙂
A kegyelem iskolája majdnem teljesen ilyen, ott sem viccelnek, ott is a megfeszített jelzi az ügy komolyságát, ebbe az iskolába jár minden keresztyén ember. Mert a kegyelem olyan, hogy nemcsak megtartani, hanem tanítani is akar minket. Két nagyon egyszerű leckét kell megtanulnunk, s ha ez megy, elvégeztük az iskolát. Az első az, hogy mondjunk nemet mindenre, ami nem kedves az Istennek, a másik az, hogy mondjunk igent mindenre, ami az Isten terve és akarata szerint való. Minden egyéb lecke e kettő megkülönböztetésére vonatkozik. Jó tanulást!
