„…az Isten, aki nem hazudik…” (2.)
„Barátom, az igazi igazság mindig valószerűtlen, tudja ön ezt? Hogy az igazságot valószerűvé tegyük, okvetlenül hazugságot kell belekeverni.” (F.M.Dosztojevszkij). Nem nagyon szeretem Dosztojevszkijt, de ne vitassuk el, hogy teljesen igaza van, legalábbis az igazi igazság tekintetében. Egy olyan világban, ahol a hazugság az élet minden területén jelen van, annyira hozzá szokunk ahhoz, hogy a teljes vagy az igazi igazság fogyaszthatatalan és megemészthetetlen, hogy sokszor inkább mi magunk is belekeverünk egy kis hazugságot, hogy érthetővé és elfogadhatóvá tegyük. Olyan ez, mint amikor az amerikai szendvicskenyéren felnőtt gyerek, elősször az életében igazi, házi, kovászos parasztkenyeret kóstolt. Kiköpte és megkérdezte, hogy miért nem igazi kenyeret adnak neki, s nem értette nagyszüleit, akik bizonygatták neki, hogy ez az igazi kenyér, ebben nincs semmilyen modern adalék. Aztán a gyerek egy pohár friss tehén tejet is kapott, amit az első korty után a földre köpött, s sírva kérdezte a nagyszüleim, – nálatok már semmi sem az igazi? Tele az életünk hazugságadalékokkal, amik az igazságot kiegészítik és fogyaszthatóvá teszik, de sajnos ki kell mondanunk, hogy minden ilyen adalék csak árt az igazságnak és a fogyasztónak egyaránt. Félő, hogy aki rászokik a hazugsággal tupírozott igazságra, az nem lesz képes befogadni a teljes és tiszta igazságot. Márpedig az-az Isten akar nap, mint nap szólni hozzánk, aki nem hazudik. Akinél nincsen adalékanyag, aki nem azzal akar valamit fogyaszthatóvá tenni, hogy hazugsággal teszi szimpatikussá. Benne nincs hazugság, s igazsága adalékanyag mentes, akkor is, ha sokaknak ettől rossz szájíze lesz. Isten igazságát hirdessük, olvassuk, halgassuk adalékanyag mentesen, hogy aztán tisztán tudjuk megélni is.
