„De ha nem így tesztek, vétkeztek az ÚR ellen. Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése.” (23.)
Megfáradva és megtörve szemlélem lakhelyem vendéglátóhelyeinek evolúcióját, ami azért is fárasztó, mert általában a színvonal pont olyan mértékben zuhan, mint amilyen mértékben az árak növekednek. Szóval az egyik ilyen évente csődbe menő és más néven újra nyitó étteremben lettem figyelmes a rendszeresen ismétlődő felkiáltásra: „Jövök!”. Ilyenkor az ember nyugtázza, hogy vannak beszélgetős és nagyhangú munkatársak is az étterem alkalmazottainak sorában, de aztán egyre többen és többet kiabálták valahol hátul, hogy „Jövök”. Na a végére megkérdeztük a tulajt, hogy mi ez a Jövök láz az étteremben, s kiderült, hogy a konyha és az étterem között egy hatalmas lengő ajtó van, amin se ablak, se rés, se semmi. Így többször előfordult, hogy az üres tányéros pincér indult befelé, s ahogy belökte az ajtót, a másik oldalról kifelé jövőt a visszalendülő ajtó felborította, kiverte a kezéből a tele tányérokat stb. Éppen ezért találták ki a rendszert: akárki megy ki, akárki jön be, el kell kiabálja magát, hogy „Jövök”, a lengőajtó és a kollégák biztonsága miatt. Akkor, amikor bűnre csábulunk, amikor vétkezünk, akkor is jó lenne egy ilyen jelzés, egy ilyen „Jövök” felkiáltás, hogy az ember el ne felejtse: amit teszünk, annak következménye van. A véteknek van büntetése. Nem ilyen Istentől speciálisan kiszabott, ilyen misztikus és mitikus, hanem olyan egyszerű, mint a lengőajtó. Belököd, aztán az meg pofánver. Automatikusan.
