„Miután Áron és fiai elkészültek, és betakarták a tábor indulásakor a szentélyt és a szentély egész fölszerelését, menjenek oda Kehát fiai, és ők vigyék azokat. De ne érintsék a szent dolgokat, mert akkor meghalnak. Ezeket kell vinniük Kehát fiainak a kijelentés sátrából.” (15.)
Nem vagyok benne biztos, hogy csak a Rákosi rendszerben volt aktualitása ennek a kis szamizdatnak, de nyilván a jelen valósággal mutatott bármilyen egyezés csakis a véletlen műve lehet. Szóval a kérdés így hangzik: Melyik ország villamosenergia ellátása a legjobb a világon? A válasz egyértelmű: Magyarország. Magyarázom. Hatalmas a feszültség, minimális az ellenállás, minden csak volt, a vezetők érintése pedig halálos. 🙂 🙂 🙂 Aranyos és mélyen igaz. Ahol nagy a feszültség, ott a vezetők érintése halálos, vagy azért, mert ezzel a szándékkal akarják érinteni őket, vagy azért, mert ezzel a szándékkal nem engedik, hogy megérintsék őket. Régi téma az érintés és a halál kapcsolata, mitikus, mesés és biblikus hagyománya is van ennek a furcsa kapcsolatnak. Minket ez az utóbbi érdekel, s mindaz a csoda, ami el van rejtve ebben a teológiai kérdésben. Mert nem is az a nagy szám, hogy aki a Legszentebbet megérinti az meghal, vagy, hogy ki volt jelölve ki mit érinthet meg, s ki az, aki „csak” arra lett rendelve, hogy elszállítsanak dolgokat. Számomra a legnagobb csoda az, hogy az-az Isten, akinek az istentiszteleti tárgyai is annyira szentek voltak, hogy nem akárki érinthette meg, az-az Isten, akinek a színe elé nem akárki s nem is akármikor jelenhetett meg, az-az Isten egyszer csak döntött. Döntött arról, hogy szentsége más alakban jön el erre a világra. Megjelent úgy, mint az a Jézus, aki érinthető, aki megölelhető, akinek a szemébe lehet nézni, akit színről-színre lehet látni, nemcsak kivételeseknek, hanem mindenkinek. A legnagyobb csoda, hogy Isten lebontott minden elválasztó falat és kárpitot, elérhetővé tette magát, úgy ahogyan Bonhoeffer mondta: „Isten nem az, aki végtelen messze van tőlünk, hanem az, aki a lehető legközelebb jön hozzánk.”
