„Uram, hallottam, amit hirdettél, félelem fog el attól, amit teszel, Uram. A közeli években valósítsd meg, a közeli években tedd ismertté! De haragodban is gondolj az irgalomra!” (2.)
Mivel tegnap megszóltak az idegen nevek kiejtés szerinti átírása miatt, így ma is hasonló módon próbálok érvényt szerezni a magyar helyesírás ezen kis szegmensének. A többi helyesírási hibától pedig kéretik eltekinteni mindenkinek. Mint ahogy tegnap sem volt cél pejoratívkodni senki nevével, így ma is fel kell hívjam a figyelmet arra, hogy a címben szereplő személy nem kicsike, sőt, nagy és tiszteletreméltó. Gerri Csepmen könyvei bejárták a világot, meghódították az emberek könyvespolcait, s a szeretet öt nyelve lassan beférkőzött mindenki életébe. Persze az üzletpolitika kicsit átszabta a lényegi üzenetet, mert aztán mindenkinek lett szeretetnyelve, a kutyámnak és a cipőmnek is, habár ez utóbbit le tudom fojtani a fűzővel (ez a poén nem lesz meg csak holnapra, olvass tovább). Szóval kicsit ellaposodott a téma, egymás után jöttek ki a különböző rimékek, kevés újdonságot hozva, mígnem egyszer csak megtörtént az áttörés és a csoda. Hiszen kiadták az idézett szakember haragról írt művét: „A szeretet másik arca, a harag” címmel. Felüdülés volt olvasni valami mást és valami újat s valami ennyire lényegbe vágót. Mert nagy kérdés az életünkben, hogy mit is kezdjünk a haragunkkal, haragudhat-e egy keresztyén ember és ha igen mennyire és miért? Nem akarom elszpojlerezni a könyvet, tessék olvasni, de talán annyit elárulhatok, hogy a teremtett ember, ebben is nézheti az őt teremtő Isten példáját. Isten tud haragudni, s közben képes az irgalomra. Vagyis a harag és a szeretet együtt is járhat nála. Mint amikor azt mondja az egyik ember a másiknak, hogy nem rád haragszom, hanem érted. Isten haragszik, ránk és értünk, de mindezt úgy, hogy haragja mérhetetlen szeretetének a jele. A prófétai kiáltásokban indul el az, ami majd Jézus Krisztus keresztjében teljesedik be, hiszen ott lesz tökéletesen nyilvánvalóvá a szeretet és a harag együttműködése. Ami nem minket sújt, hanem önmagát, azért, hogy nekünk életünk legyen. Isten ilyen. Még haragjában is gondol az irgalomra.
