„Viselnem kell az ÚR haragját, mert vétkeztem ellene. De majd ő intézi peremet, és igazságot szolgáltat nekem. Kivisz a világosságra, és gyönyörködöm igazságában.” (9.)
A jogász diák éppen a záróvizsgájára igyekszik, amire a még érvényben lévő buli és fesztiválszezon miatt semmit sem tanult. Annyi vér azért van neki al- és odafent, hogy meg is mondja a professzornak, hogy mi a helyzet. – Professzor úr, én nem tudtam tanulni, de a diploma pedig már nagyon kellene, csak ez az egy vizsga választ el tőle. Mi lenne akkor, ha feltennék professzor úrnak egy jogi kérdést, és amennyiben nem tudja rá a választ én ötöst kapnék? A professzor először megrökönyödött a kérdésen, de mivel sok éves tapasztalata és az egoja nem nagyon engedte, hogy figyelmen kívül hagyja az ajánlatot, ezért belement az alkuba. A diák kérdése így hangzott: Mi az, ami törvényes, de nem jogos, jogos, de nem törvényes, és se nem jogos se nem törvényes. Mondanom sem kell, hogy hosszú és kínos fejtörés után sem született meg a válasz a professzor agyában, így a kérdést feltevő diák boldogan és egy jeles vizsgaeredménnyel távozhatott. Amikor a következő vizsgázó került sorra, a professzor rögtön ezzel a kérdéssel nyitott: – Ha megmondja nekem, hogy mi az, ami törvényes, de nem jogos, jogos, de nem törvényes, és se nem jogos se nem törvényes, akkor én magának jelest adok. A diák nevetve válaszolt. Nagyon egyszerű a válasz professzor úr. Ami törvényes, de nem jogos az az, hogy maga 72 éves és 25 éves felesége van, ami jogos, de nem törvényes az az, hogy a felesége magát már régóta megcsalja, végül, ami se nem jogos se nem törvényes az pedig az, hogy akivel a felesége magát megcsalja, annak maga egy ilyen ostoba kérdésre az előbb ötöst adott. A példa nem követendő sem vizsga, sem magánéleti helyzetben, de mindenképpen megszívlelendő a tanulság. Sokszor a törvényes és a jogos nagyon kurtán-furcsán fonódik egybe, s mindenki úgy magyarázza ahogy akarja. Egyetlen egy olyan esetet tudok, amikor biztos lehetek benne, hogy a törvényes és a jogos pontosan úgy fonódik egybe, hogy az nekem a legjobb legyen: amikor Isten az, aki intézi a peremet, az ítéletet, a büntetést és a felmentést is, mert Ő az egyetlen, aki azt az igazságot szolgáltatja nekem, amire szükségem van.
