„Azért ezt mondja az ÚR: Most én tervezek rosszat e nemzetség ellen, nem húzhatjátok ki belőle nyakatokat, és nem járhattok majd kevélyen, mert gonosz idő lesz az!” (3.)
Ritkán kerül elő a foci, mint témafelütés, főleg azért, mert nagyon nincs is értelme Magyarországon erről a sokat szenvedett és haldokló sportágról beszélni, de persze remélni mindig lehet. Erről a reményről szól a következő pársoros is. Egy fickó utazik a villamoson és észreveszi a másik fickót, aki vele szemben újságot olvas. Kedvesen megszólítja: – Ne haragudjon Uram, de fordítva tartja az újságot, a teteje van alul. – Tudom Uram és köszönöm, hogy szólt, de nem véletlenül tartom így. Kis tétovázás után még azt is hozzátette: – Sajnos csak így láthatom a kedvenc csapatom a lista elején. Biztos mindenkinek van ilyen téma az életében, amit, ha megfordítanánk, akkor lenne az igazi. Amikor az eleje lenne a vége, vagy a teteje az alja, ilyesmik. Nem tudom, hogy a Mindenhatónak van-e ilyen gondolata, de mindenesetre érdekes olyat olvasni róla, ami elsőre úgy tűnik, mintha nagyon nem Ő lenne, mintha szerepet tévesztett volna, mintha feje tetejére állt volna az egész világ. Isten az, aki rosszat tervez? Na de kérem, itt valaki valamit fordítva tart, vagy a mondás tartja fordítva, hiszen Isten az, aki a lehető legjobbat tervezte nekünk, nem? Azt hiszem, ez az ige azoknak szól, akik mindig megpróbálnak kibújni a felelősség alól. Akik azt gondolják, csak azért, mert közük van az Istenhez, azért ők megtehetnek bármit. Csak azért, mert van helyük a templomban, mert megy kívülről a zsoltár, mert választottak, ez elég ahhoz, hogy bármit megtehessenek. Nem elég. A kiválasztottság mindig lehetőség arra, hogy ne visszaéljünk a kegyelemmel, hanem éljünk vele. Csak a visszaélőknek tervez rosszat az Isten.