„A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az ÚR, a Seregek Istene – ahogy mondogatjátok.” (14.)
Csak remélni merem, hogy a következő párbeszéd ismerős lesz mindenkinek, ez olyan „muszájtudni” kategória. Jelentés a keresett személyről, uram. Cincinatus több száz éve halott, történelmi alak, akit miután visszavonult a közéletből, az eke mellől hívtak vissza a szenátusba. Mint az közismert. // Közismert? Attól tartok, hogy maga gúnyolódik velem. Jöjjön közelebb. // Jaj, ne… a jelenést szórul szóra a Tudományos Cso… íaaajj!
A nevek direkt maradtak ki, de talán így is sikerült a Macskafogó híres jelenetét beazonosítani, amikor miszter tájfel és irodistája safranek információt cserélnek, egy lehallgatott egér beszélgetés kapcsán. Ez most nem arról fog szólni, hogy a buta ámde hatalommal bíró főnök, hogyan bántalmazza a szegény kis irodistát, hanem arról, hogy miért is csapja ki mindenkinél a biztosítékot az, ha egy közismert dolgot mégsem ismerünk, s netalán ezt még a szemünkre is vetik. Azt, ami közismert, azt tudni illik. Ha nem tudom, akkor rögtön a körön kívülre helyezem magam, s kimaradok a közös tudás által létrehozott közösségből. Hiszen a közös ismeret egyben közösséget is teremt, amiből én így – vélhetően – kimaradok. Megoldás tehát az, hogy vagy pusztítom azt, aki tudja, hogy én nem tudom – lásd a miszter tájfeli erőszakot – vagy pedig úgy teszek, mintha részem lenne a közös ismeretben, vagyis eljátszom, hogy tudom. Ennek legjobb módja, hogyha én is hangosan ismételgetem azt, amit a többiek, esetleg még némi meggyőződés is látszik az arcomon. Ezt ma nagyon sokan alkalmazzák azért, hogy ilyen vagy olyan közösségek tagjai legyenek. Hangosan mondogatják a jelszavakat, zászlóra tűznek nagy elveket: keresztyén Európa, áldás békesség, szeretet és még ki tudja mi. A közösség tagjai pedig általában be is veszik, hiszen egykor ők is így kerültek ide. A Jó Isten pedig csak szelíden figyelmeztet minden mondogatót, hogy nála önazonosság van, nem elég mondogatni, hanem a jelszavak szerint élni is kell…