„Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd teljesítését, mert nem telik neki kedve az ostobákban. Teljesítsd, amit megfogadtál!” (3.)
Nagyon nem is kell őt bemutatnom, hiszen mára már mindenki megismerte a nevét, még akkor is, ha úgy általában nem sok infónk van az extrém sportolókról. Felix Baumgartner nevét 2012-ben mindenki megjegyezhette. Több világrekord is az ő nevéhez fűződik, mert ez az osztrák pilóta és ejtőernyős ugrott már szinte mindenhonnan, ahonnan normális ember meg sem próbálná. Kuala Lumpur-i ikertorony, Rio de Janeiro-i Krisztus szobor, s közel hat éve, a sztratoszféra 39 kilométeres magassága. Közel negyven kilométer szabadesés úgy, hogy közben átlépte a hangsebességet, ami eddig még senkinek sem sikerült. Ez már nem is extrémsport, hanem extrémen extrém. Legalább akkora, mint amikor valaki itt a Földön élve és járva nem veszi figyelembe és komolyan a hangsebességet. Mert szabadesésben egyedül Felix Baumgartner lépte át azt a bizonyos határt, de szóban és tettben már szinte mindenki. A hang gyorsan terjed, persze fontos a közeg, meg a hőmérséklet a ténylegesen mérhető sebesség megállapításához, de az Istennek tett fogadalomról tudjuk, hogy ezredmásodpercek alatt célba ér. Szinte ki sem mondjuk, s Isten máris hallja, tudja, s megjegyzi azt, amit te fogadtál, vagy amit én fogadtam Neki. Nem 39 kilométer magasra kell feljutnia, s mégis pillanatok alatt odaér, hangozzék el bármelyik extrémsportoló szájából. Mert az, aki képes valamit megfogadni az Istennek és azt nem betartani (és tuti, hogy neked is volt már ilyen), az nemcsak extrémsportoló, hanem egyenesen őrült.