„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (38-39.)
Szoktál félni? Én szoktam. Egy kicsit divat is lett, meg kortünet, hiszen mindenki fél valamitől. Úgyis itt a nyár, kapsz egy csokrot tőlem, a legextrémebb félelmekből kötve. Kinofóbia – Félelem a kutyáktól (azt hittem a német mozifilmektől való rettegést jelenti). Fotofóbia – félelem a fénytől (egyfajta paparazzi betegség). Araknofóbiafóbia – Félelem azoktól, akik félnek a pókoktól. Luposlipafóbia – attól való félelem, hogy zoknit viselve a frissen viaszozott konyhapadlón farkasok fognak kergetni a konyhaasztal körül. Szép kis csokor. Persze vannak komolyabbak is, hiszen ma nagyon sokan élik félelemben az életüket, féltve önmaguk vagy szeretteik épségét és egészségét, vagy a megélhetésüket. Elég bizonytalan a világ, s mi benne még bizonytalanabbak vagyunk. Talán ezért lehet a mai bátorítás életváltoztató erejű! Sem halál, sem betegség, sem rosszullét, sem a szeretteink halála, sem élet, sem jólét, sem lottó ötös, sem „bulihaverokfanta”, sem angyalok, sem ezotv, sem fejedelmek, sem kormányok, sem pártok, sem jelenvalók, sem titkolni valók, sem a bűneid, sem a múltad, sem a családi teher, amit magadban hordozol, sem a félelmeid, sem a rémálmaid, sem eljövendők, sem árfolyamok, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység… nem tudom kezded-e felfogni, de nincsen semmi, ami képes lenne elválasztani minket Jézus Krisztustól. Semmi.
