„Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig.” (15.)
„Juli néni, Kati néni/- letye-petye-lepetye! – / üldögélnek a sarokba, / jár a nyelvük, mint a rokka / – letye-petye-lepetye! – II Bárki inge, rokolyája / – letye-petye-lepetye! – / lyukat vágnak közepébe, / kitűzik a ház elébe / – letye-petye-lepetye! – „
(Weöres Sándor)
Nem tudom, pontosan mit is jelenthet a „letye-petye-lepetye”, de sejtésem szerint a költő így próbálta megragadni azt a tempót, ahogyan a mondókában idézett öreg mamák fogakban kopottas, szavakban annál inkább bővelkedő szájszerkezete szólásra emelkedik, s ontja magából a felesleges információkat. Engem a pletyka tönkre tesz. Nem az, amit rólam pletykálnak, hanem maga a jelenség, hogy bárki mondhat bárkiről bármit, feltételezhet, fél információkat csepegtethet, az ártatlanság álarca mögé bújva útjára indíthat olyan gondolatokat, amiknek egyetlen funkciója az, hogy romboljon és tönkre tegyen. Ebben is eligazítónak tartom Jézus szavát, aki azt mondta az övéinek, hogy „Közöttetek azonban ne így legyen!”. Ne pletykáljatok! Ami talán még ennél is fontosabb, és erről gyakran megfeledkezünk, hogy egy keresztyén ember nemcsak nem pletykálhat, de fel sem ülhet ezeknek a pletykáknak. Éppen akkora veszteség pletykát mondani, mint meghallani. S talán az elsőben jobban és látványosabban tudjuk magunkat tréningezni, míg a második – az esetek nagy többségében – nem nagyon mérhető. Pedig fontos. Vagy fontos lenne. Nem elhinni a szóbeszédet. A pénzen vásárolt, érdekből mondott, direktbe megcsavart információkra nem lenne szabad életet alapozni. Mégis hányan megcsinálják. Jelen esetben egy egész népről azt olvassuk, hogy azért kerül messze az üdvösségtől, mert a Krisztus-ellenes propaganda egészen jól működött, az emberek pedig hittek a szóbeszédnek. Te mire alapozod az életed? Szóbeszédre?
