„Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (21.)
Ha valakiben netalán maradt volna kétség a tegnapi szüzeket illetően, akkor talán sikerül eloszlatni azt egy kis teológiai kiegészítéssel. Persze nemcsak szüzeknek! 🙂 Mert még azt hihetnénk, hogy a nagy menyegzői vacsorára a belépő megvásárolható! De nem így van, mert nincs is belépőjegy, hanem amikor a vőlegény kijön, akkor beviszi azokat, akik ott állnak sorba, és akiket Ő ismer. Akik elfogadták a meghívást és mindent megtettek azért, hogy eljöjjenek. Sokan azt gondolják, hogy azért megyünk majd be, amit teszünk. Megint sokan azt gondolják, hogy mindegy mit teszünk, mert úgysem ezek alapján megyünk oda be. Jézus Krisztus álláspontja eléggé egyértelmű, mert Ő mindenkin ugyanazt kéri majd számon. Ha nagyon le kellene egyszerűsíteni a dolgot, akkor ennyi marad ebből a történetből: Te mit tettél azzal, amit Ő rád bízott? Megkétszerezted-e, megsokszoroztad-e mindazt, amit Krisztus itt e földön neked adott? Itt lesz a történet olyan egyszerűen csodássá, hiszen mindegy, hogy kinek mennyi adatott, Krisztus mindenkitől ugyanazt várja el. Megsokszorozni! Amid van. Az a jó és hű szolga, aki a kevésen hű tud lenni, aki már itt e földön képes megélni mindazt, amit Krisztus az őt követőktől elvárt. Ez nem gazdasági kényszer, és kétlem, hogy Jézus a vagyonunkra gondolt volna, vagy az épületeinkre. Sokkal inkább azokra a dolgokra, amiket Ő bízott követőire. Szeretetet, megbocsátást, hűséget, alázatot, pénzben nem, csak talentumban mérhető dolgokat. Ha holnap kinyílik a menny kapuja s a vőlegény visszajön, akkor mi átmegyünk a hű szolga teszten? 🙁 Szerintem is húzós. Úgyhogy futás kiásni azt az egyet és végre kezdeni vele valamit!
