„Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát? – Az első – felelték. Jézus erre ezt mondta nekik: – Bizony, mondom néktek: a vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.”(31.)
Tisztességes nevén Lupita Amondi Nyong’o, aki (eltekintve pontosan kettő korábbi próbálkozásától) az első komoly szerepére 2014-ben Oszkár díjat kapott. Most tekintsünk el attól, hogy a fent nevezett hölgy a YALE-n leste el a nagyoktól a színészség csínját-bínját, koncentráljunk csak arra, hogy Kenyából jön és harmincöt éves. Olyan színészóriásokat előzött meg, mint Julia Roberts vagy Jennifer Lawrence, akiknek már van kis aranyszobrocskájuk. Amikor átvette a díjat, ez a lány arról beszélt, hogy ő lehet az élő bizonyíték arra, hogy nem az számít honnan jössz, hanem, hogy mennyire hiszel az álmaidban. Egy fekete, kenyai, elsőfilmes lány Oszkár díjat kap egy olyan gálán, ahol ebben a kategóriában a díj fennállása óta, mindösszesen hat színesbőrű nő nyerhetett. Nem a származás, nem a neveltetés, nem a bőrünk színe, nem a társadalom különböző kategóriái tesznek minket azzá, amik vagyunk. Ezek nem számítanak. Számítanak az álmok, a megvalósításukhoz szükséges erő, s az ehhez kellő hit. Ezek juttatnak el oda, ahová mennünk kell. Mert mindenki ugyanolyan eséllyel indul az Istennél, hiszen neki nincsenek előítéletei. Így történhet meg az, hogy a vámszedők és a paráznák, akik időben felismerték tetteik súlyosságát hamarabb mennek be a mennyek országába, mint a nagy alakításukról híres főpapok és írástudók! Pedig az is Oszkár gyanús műsor volt…
