„De közöttetek ne így legyen: hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok, és aki közöttetek első akar lenni, az legyen a rabszolgátok.”(26-27.)
Ránézek és próbálom felfogni, hogy mi lehet a baj, miközben egymással üvöltözünk. Megy az adok-kapok, mélyütések, bántások, s egyikünknek sem jut eszébe Jézus szava: de közöttetek ne így legyen. Hallom a kollégákat, éppen arról beszélgetnek, hogy „ha nem lenne fideszpénz, akkor nem érné meg csinálni” ezt a csörcsbizniszt. Nem biztos, hogy emlékeznek Jézus szavára: de közöttetek ne így legyen. Csak messziről hallom, hogy a gyülekezetben éppen azon csámcsog mindenki, hogy ki, kit és kivel csalt meg, igaz, hogy gondnok, de hát a lónak is négy lába van, Jézus meg azt mondta: de közöttetek ne így legyen. Azt hiszem, azok a tanítványok, akik között nem úgy van, mint ahogyan a világban. Nem véletlenül választja el Jézus Krisztus az övéit a világtól. A tanítvány a világban van, a világban él és itt is kell hatást kifejtenie, de mindig is keresztyén ellenkultúraként kell viselkednie, különben megszűnik tanítvány és tanítványság lenni. Mi Krisztust követjük és neki engedelmeskedünk, persze használhatunk módszereket, alkalmazhatunk világi modelleket, de mindig szem előtt kell tartanunk, hogy Krisztus tanítványai között egészen más játékszabályok működnek, mint a világban. A tanítványok pontosan azzal tudnak hatást kifejteni ezen a világon, hogy alapvetően különböznek a világtól. Hiszen a világot megváltoztatni csak úgy lehet, hogy nem világi, hanem krisztusi játékszabályok szerint élünk és dolgozunk, a világban, a világért, de mégsem teljesen a világból.
