„… és íme, odament egy leprás, leborult előtte, és ezt mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.” (2.)
Azt gondoltam, hogy most hosszan fogom gyalázni a döbbenetesen gyenge X-akták felmelegítést, de rájöttem, hogy még ennyit sem érdemel. Legyen elég annyi, hogy semmi nem maradt abból, ami miatt egyszer megérte nézni az igazságot odaát kutató nyomozópárost. A tegnapi rész olyan volt, mintha egy monty python ötletet próbáltunk volna meg vmi C.S.I. köntösbe bújtatni. Ugye rosszul hangzik… Talán azért bosszant ez engem, mert kamaszkorom egyik nagy ikonja, az igazságot kutató Mulder tegnap tényleg elvérzett a vásznon. Botrányos volt. Ennyi. Pedig valami olyat testesített meg régen, ami egy kamasznak akkor nagyon fontos volt. Menni az igazság után, akarni, keresni, küzdeni. Mert ez kell az élethez. Akarni. Keresni. Küzdeni. Még ha annyira reménytelennek is tűnik a helyzet, amiben vagyunk. Tegnap Mulder helyett új példakép után néztem. Akkor találtam meg ezt a leprás férfit, aki szenvedélyesen kereste és akarta az igazságot. Mert azt elfelejtjük, hogy ennek az embernek a gyógyulása nem azzal kezdődött, hogy Jézus akarta az ő gyógyulását. Olyan egyszerű lenne: A Messiás akarja és ő meggyógyul. Ez az ember hamarabb akarja, vágyja, keresi a gyógyulást. Ő szólítja meg Jézust, s szavai jelzik, hogy tudja kivel beszél. Tisztában van a Messiás hatalmával, s azt is jól tudja, egyedül Ő képes segíteni rajta. Átlép társadalmi korlátokon, betegségen, szégyenen, mert keresi az igazságot önmagával és a világgal kapcsolatban. Miért is beteg? Hol a gyógyulás? Ki az, aki segíthet rajta? Akarja a csodát és a csoda is akarja őt! Mert a csodák így kezdődnek. Akarással…
