„A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató.” (17.)
A bölcsesség több mint az okosság, árnyaltabb, mélyebb, nem pusztán agyban „történik”, hanem az egész lényünk kell hozzá. A bölcsességhez éppen ezért tapasztalat kell, nem is kevés, hanem nagyon sok. A tapasztalathoz elengedhetetlen az idő, s így lassan el is jutunk az alapkérdésig, létezik e tökéletes bölcsesség, vagy ki az igazán bölcs? Ha az előző gondolatmenetet követjük, akkor az a bölcsesség ér valamit, amiben a hosszú időn át születő tapasztalat erősíti meg a bölcsességet. Éppen ezért a legnagyobb és legtökéletesebb bölcsesség nem lehet emberi, hanem valami nálunk sokkal nagyobbról kell szólnia és nagyobból kell táplálkoznia. Ez a felülről való bölcsesség, hiszen Isten kora és tapasztalata vitathatatlan ebben a történetben, így ez az egyetlen tökéletes bölcsesség, amely ebben a világban működhet, vagy működhetne. Ez a bölcsesség nem a miénk, ezt csak kérni lehet, s ha megérdemeljük, vagy érdemtelenül, kegyelemből megkapjuk, akkor is tudnunk kell, hogy mi ez és milyen tulajdonságai vannak. A felsorolás hosszú, de talán már ebből is megértjük, hogy nem sok közünk lehet hozzá. Béke, méltányosság, engedékenység, irgalom, minden részrehajlás és képmutatás nélkül. Ez az Isten bölcsessége, amely kizárólag az övé, s amelyet kész és képes velünk is megosztani és nekünk is hozzáférhetővé tenni. Csak kérni kell. Tisztán és őszintén.
