„… tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által…” (16.)
Kedves Ádám!
Ma többször is figyeltelek, ahogy próbáltál megküzdeni önmagaddal, az előtted álló feladatokkal, mindazzal, amit hátrahagytál, s mindazzal, ami előtted tornyosul. Figyeltem, ahogy elmélyülsz, s az olvasott sorok mögött felsejlenek a kérdéseid, ahogy kacagsz valamin, amin lehet, más csak sírni tudna, ahogy majd felrobbansz, amikor valami számodra emészthetetlent hallasz… Egyszerűen jó volt látni azt, ahogy létezel, minden lehetőségeddel és kudarcoddal. Jó látni, ahogy nap, mint nap nekiindulsz boldogságot keresni, életértelmet találni, s mindezt teszed úgy, hogy még az is számít, amit Isten gondol rólad és a világról. Kedves Ádám! Jó úton jársz, s az a boldogság, amit annyira szeretnél elérni valójában már a tied, hiszen Isten már neked adta, mielőtt te léteztél volna, vagy akár bármit is tudtál volna Róla, s mindarról, amit tett érted és a többi emberért. Tudom, hogy tudod, hiszen mindenki, aki magát keresztyénnek nevezi, az tudja, mit tett érte Isten a Jézus Krisztusban. Azt hiszem, a közösen feltett kérdésünkre a válasz pontosan nem csupán ennek a ténynek a tudása, hanem mindaz, ami ebből az életünkben tettekké nemesedik. Azt hiszem a boldogság az, hogy nem tehetsz mást sem magaddal sem a másik emberrel, mint amit Isten is tett. Szeretni azzal a szeretettel, amivel Isten is szeretett és szeret minket, aki képes mindannyiunkra – legyünk akárkik és akármilyenek – ugyanazzal a szeretettel nézni, s aki képes volt ezt a legkézzelfoghatóbb tettekkel is bizonyítani. Egyedül a Jézus Krisztusba vetett hitedben kell biztosnak lenned, a többit megkapod ráadásként. Boldogságot, jövőképet, reményt, mindent, ami a boldog élethez kell. Lassan zárom soraim, abban a reményben, hogy együtt folytathatjuk tovább a megkezdett utat, a törvény helyett a kegyelembe kapaszkodva.
Ui: A törvény szerint Isten végtelen messze van tőlünk, a hit folyamatosan abból él, hogy Isten a lehető legközelebb jött hozzánk.
